2013. március 15., péntek

Intelligencia és egészség

Aki szeret, etet – hirdeti egy kézzel írott tábla az Erzsike húsbolt filozófiáját a Lehel piacon. És ezen mindig elmosolyodom, de nemcsak azért, mert megerősítésre lelek benne, hanem azért is, mert a pult mögé pillantva a megtermett, vidám hentesekre, olyan őszintének tűnik ez a jelmondat. Ők tényleg így gondolják. És persze én is. De aki esetleg nem a szíve szavával hallaná ezt a jó tanácsot, annak elmondhatom, hogy úgy tűnik, neves kutatók is idevágó következtetésekre jutottak.



Különböző megközelítésben és megfogalmazásban, de számos kutatásból kiderült már, hogy a jó általános egészségi állapot és a magasabb intelligencia összefügg egymással. Számtalan betegség ugyanis ritkábban fordul elő fokozottan intelligens egyéneknél (kutatásokra való hivatkozás a lentiekben). A szív- és érrendszeri betegségek esetében például kimutatták, hogy az öt legfontosabb kockázati tényező közül az alacsony intelligenciahányados nagyon is meghatározó: veszélyességét tekintve az intelligencia-faktor közvetlenül a dohányzás után, a második helyre került (az alacsony intelligenciát pedig az alacsony jövedelem, a magas vérnyomás és a kevés fizikai aktivitás követte a kockázati tényezők listájában). Mint tudjuk - például paleo házi olvasmányból - a magas koleszterinszint soha nem is pályázott ilyen dobogós helyre.
 

Ugyanezt a témát más szemszögből megközelítve úgy is fogalmazhatok, hogy nagyon összetettek azok az érvek, amelyek miatt számunkra kiemelten fontos, hogy - a körülményekhez képest - a lehető legjobban táplálkozzunk, és magas minőségű élelmet adjuk a gyermekeinknek is. Hiszen a jelek arra mutatnak, hogy a jó egészség egyik sarokköve a jó étkezés, ez pedig hosszútávon kihat az intelligenciára, a magas intelligencia pedig jó egészséget von maga után (legalábbis alacsonyabb kitettséget bizonyos betegségekre), és így tovább.
Igaz, számos más szempontunk is van a gyereknevelésben (az érzelmi intelligenciáról például már korábban írtunk, a természet megtapasztásáról pedig például ebben a madarászós jegyzetben vagy sátorozás kapcsán), ez a bejegyzés célzottan az értelmi intelligencia (IQ) és az étkezés összefüggéseit tárgyalja. Bár pontosan tudjuk, hogy a magas IQ egymagában még semmit nem jelent a nagybetűs Életben, úgy gondoljuk, hogy a gyermekeinknek előnye származhat abból, ha magasabb IQ-val rendelkeznek, mint ha nem. A család és az élet megannyi területe számunkra nem versenyistálló, és ez a bejegyzés nem arról szól, hogy magasan intelligens-e bármely gyermek (miénk vagy másé) vagy sem. Inkább arról lesz itt szó, hogy szülőként mi mindent tehetünk azért, hogy a gyermekeink optimális fejlődését szolgáljuk. És legalább ne rajtunk, illetve az etetési-nevelési szokásainkon múljon a gyermekeink magas intelligenciája, attól függetlenül, hogy mihez kezdenek majd vele.

Mindenek előtt, köszönetet szeretnék mondani a Mensa honlap és a kapcsolódó Szellemi étkezde (IQsok) blog szerkesztőinek, akiknek hálás vagyok az inspiráló tevékenységükért és gondolataikért, amelyek ebben az írásban is itt-ott felbukkannak majd.

Az egyik első dolog, amit az eszünkbe kell vésnünk az lenne, hogy az egész felnőtt életünkben jellemző intelligenciahányadosunk körülbelül 17 éves korunkra alakul ki. Vagyis nem (csak) velünk született adottságokra (tehetségre) vagy a gyerekkori évek bizonyos szakaszaiban meghatározó egy-egy szempontra (magzati állapot, szép születés, bőséges anyatej, minőségi étkezés, inspiráló környezet, jó iskola, jó közösség, stb.) kell gondolni, hanem talán érdemes folyamatában, összefüggéseiben látni ezt az egészet. Ami részben jó hír, hiszen ilyen hosszú évek alatt, ha néhány dolgot óhatatlanul el is néztünk (vagy nem úgy sikerült, ahogy terveztük), sok alkalmunk nyílhat a korrigálásra. Összességében viszont egyáltalán nem pihentető a gondolat, mert szülőként tudatosítanunk kell, hogy minden gyermekünk durván két évtizedes állandó készenlétet igényel a részünkről. Mint tudjuk, a megfelelő fejlődéshez minden egyes gyermeknek szüksége van bizonyos ösztönző környezetre, a "tehetséges" gyerekekre pedig még inkább igaz, hogy rengeteg törődést, odafigyelést igényelnek. És mivel minden gyermek tehetséges (legalábbis szerintem így érkeznek az ölünkbe), ezt az odafordulást szülőként bizony nagyon nehéz folyamatosan magas színvonalon, évtizedeken keresztül nyújtani. Törekedni viszont mindenképpen érdemes, sőt, ez lenne a dolgunk. De kezdjük az elején.

Mármint a legelején: fogantatás előtt

Czeizel Endre a tudatos családtervezés nagy szószólója, és – az ő szavaival élve - a „minőségi családtervezéssel” kapcsolatos gondolataira szeretnék itt röviden utalni. A minőségi családtervezésnek az a célja, hogy biztosítsa a gyermekek számára fogamzásuk, méhen belüli fejlődésük, születésük és felnövekedésük optimális feltételeit. Az élet szent (ezt én fűzném hozzá), és a fogamzással kezdődik (ezt Czeizel is így gondolja). Éppen ezért szerinte a családtervezőknek helyes három hónapot szánni a fogamzásra történő közvetlen felkészülésre, különösen az ivarsejtek óvása érdekében. Érthető, hiszen minél egészségesebb az apa és az anya, annál életképesebbek és egészségesebbek az ivarsejtjeik, és így a magzatuk is.

Várandósság alatt


Az anya áldott állapota mindig különleges időszak, mind az anya, mind pedig a magzat, és persze az egész család tekintetében is. Különleges védelem és odafigyelés illeti a várandós anyát, és – a témánknál maradva – a gyermek intelligenciája szempontjából is kiemelkedő fontosságú ez a kilenc hónap. Tudni való, hogy az édesanya lelkiállapota és táplálkozása nagyban befolyásolja a magzat agyának kialakulását és a központi idegrendszeri kapcsolatok fejlődését.

A Cleveland Egyetem kutatói olyan – frissen napvilágot látott - következtetésekre is jutottak, hogy a várandósság előtti súlyfölösleg és a várandósság alatti magas vérnyomás is csökkentheti a gyermek IQ-ját. Igaz, viszonylag kismértékű különbséget találtak a kutatók, de minden esetre tudományos alátámasztást nyert, és 2012. decemberében közhírré is tétetett, hogy az anya testtömeg indexe (BMI) összefüggésben áll a gyermek 5, illetve 7 éves korában mért intelligenciájával (a kutatás összefoglalóját az online Pediatrics újság honlapján, itt találjátok). Vagyis érdemes csinos lenni várandósság előtt, a kilenc hónap alatt viszont nem szabad bánkódni a súlyfölösleg miatt (tudtommal 12-15 kg gyarapodás szükséges a baba optimális fejlődése érdekében). A kismama magas vérnyomása és a gyermek intelligenciájának összefüggéseit szintén egy 2012-ben megjelent tanulmány támasztja alá, ennek a kivonatát az online Neurology-ben olvashatjátok, itt. Valójában nem is olyan meglepő, hogy az anya egész-sége összefügg a gyermek jóllétével, ezen belül pedig az intelligenciájával, mint ahogy az sem, hogy a kismama és magzata tekintetében a táplálkozás különleges szerephez jut.

A különböző vitaminok (nyilván az összes, de különösen a B-vitaminok), illetve ásványi anyagok (mindegyik, de kiemelten a vas, jód) elengedhetetlenek a baba optimális fejlődése érdekében. Rendkívül fontos, hogy a várandósság alatt megfelelő tápanyagokhoz jusson az anya, rajta keresztül a magzat is, és ez egyrészt tápanyag dús táplálkozást, másrészt – a paleo óta már tudom - az anti-tápanyag jellegű (vitaminelvonó) ételek kerülését is jelenti. Számos kutatás alátámasztja az Omega-3 pozitív szerepét a várandósság alatt, illetve a szülés utáni időszakban, és a gyermek intelligenciája tekintetében is sokszoros tudományos alátámasztást nyert. Fontos azonban, hogy az anya jó minőségű, tisztított, és megfelelő mennyiségű halolajat fogyasszon. Amikor Lurkóval várandós voltam, a paleo étrendet még nem követtük, de az Omega-3-mal kapcsolatos kutatásokat már ismertem (Szendi Gábornak köszönhetően), és a halolajjal remek tapasztalataim voltak. Kismamaként Eskimo Omega-3-at szedtem és nagy élvezettel olvastam a honlapjukat is (ahol számos érdekes kutatást tesznek közzé).

IQ kisgyerekkorban

Az olvasmányaim alapján úgy értelmezem, hogy - a magzati időszakhoz hasonlóan - a csecsemőkori, kisgyermekkori intelligencia is szoros összefüggésben van az édesanyával (és közvetve, vagyis az anyának nyújtott támogatáson keresztül persze az édesapával, családdal, társadalommal is). Pontosabban azzal az anyai odafordulással, ami a táplálásban, a gyermek igényeire való reagálásban nyilvánul meg. Aki szeret, etet – fizikailag, lelkileg, és szellemileg is. A szoptatás kiemelkedően fontos tényező a baba intelligenciájának fejlődése érdekében, és tudományosan alátámasztott megállapítás az, hogy észrevehető különbség van az anyatejen táplált és tápszeres gyermekek intelligenciája között. A hosszú távú szoptatásnak fokozott szerep jut a jóltápláltság, ennek következtében pedig az intelligencia tekintetében is. Leírni és olvasni erről talán viszonylag könnyű, a gyakorlatban azonban vannak buktatók (az évekig tartó szoptatás során gyűjtött saját tapasztalataimat itt összegeztem).

A kezdeti kizárólagos anyatejes táplálást követően az anyatej mellett, majd a nélkül is fontos a tápanyagok biztosítása a gyermeki szervezet számára. Az ásványi anyagok és vitaminok felhalmozódása a gyermek szervezetében az első években fokozott jelentőséggel bír, és minden szülőnek tudnia kellene, hogy a vasnak kiemelkedő szerepe van a gyermek intelligenciájának fejlődésében. Vagyis kisgyermekkorban kiemelten oda kell figyelnünk egyrészt a szükséges tápanyagok bevitelére, másrészt pedig arra, hogy gyenge minőségű, anti-tápanyag ételek ne vonják el gyermekeinktől az egyébként gondosan biztosított vitaminokat és ásványi anyagokat. Nemcsak a finomított szénhidrátok, durva rostok (például fitátok), hanem a tejtermékek is tápanyagelvonó tulajdonságokkal bírnak (a tej például pont a vasat is elvonja a szervezetből). A vashiány és kognitív képességek összefüggései tekintetében nagyon hasznosnak találtam ezt a tanulmányt, ami egyébként nemcsak a vas, de a tágabb értelemben vett alultápláltság és intelligencia viszonyát is tárgyalja.


Az intelligens gyermek

Howard Gardner, a Harvard Egyetem pedagógia- és pszichológiaprofesszora az emberi értelem természetét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy nem egy, hanem legalább nyolc különböző intelligencia létezik. Vagyis akár elfogult szülőként, akár bizonytalan, a gyermek képességeit kétségbe vonó, vagy el nem ismerő szülőként is jó esély van arra, hogy a gyermekünk bizonyos szempontból vagy általánosan kiemelkedően (esetleg is-is) intelligens legyen. De hogy ez mit is jelent a hétköznapi életben, jónak láttam a Mensához fordulni segítségért. Az intelligens gyermekről általánosságban azt mondják, hogy előbb vagy magasabb színvonalon művel mindent, mint a kortársai. Emellett több konkrét jelet is megfigyelhetünk a gyermekünkön:

A magas IQ árulkodó jelei gyerekkorban
A Mensa szerint mit érdemes tennünk?
10 + 1 tanács

Kognitív jelek:
Rengeteget kérdez, figyel, nagyon kíváncsi, minden érdekli, jó a memóriája, kiváló a hosszú távú figyelme, következtetéseket von le, elvonatkoztat, szintetizál, gyorsan és könnyen lát összefüggéseket, gyorsan, rugalmasan gondolkodik, gondolkodása összetett és eredeti, jó problémamegoldó, gyorsan tanul, kevesebb gyakorlással és ismétléssel tanul meg dolgokat, élénk a képzelőereje, korán ismeri a számokat, a matematikai műveleteket

1/ Minden gyerek igényel törődést és foglalkozást, nem csak a kiemelkedően intelligensek.
2/ Mindenképpen próbáljunk meg az arany középúton maradni: úgy foglalkozni vele, képezni, oktatni, hogy közben nem telepszünk rá, ám a fejlődését elősegítjük.
3/ Alapvető szabály, hogy semmit nem szabad erőltetni: csak azt csináltassuk a gyerekkel, amire igénye van, amit magától szeretne. Érdeklődésének megfelelően járassuk különórákra, szakkörökbe, foglalkozásokra (de eszünkbe ne jusson ráerőltetni, és ne fárasszuk ki).
4/ Adjunk a kezébe könyveket, rajzeszközt, hangszert.
5/ Játsszunk vele sokat, főleg társasjátékot. Mindig tartsuk szem előtt a játékosságot, a játszva tanulást. És, mindenek előtt: „kis zseninket" is hagyjuk játszani!
6/ Végezzünk alkotó tevékenységet együtt.
7/ Teremtsünk minél több lehetőséget arra, hogy sok mindent kipróbáljon, így megtalálhassa, mi érdekli igazán és miben jó. Ha például a dinoszauruszos korszakát éli, akkor adjunk neki könyvet a témában, vegyünk dinoszauruszos játékokat, menjünk vele múzeumba dínókat nézni, vetítsünk mesefilmeket, készítsünk vele dinoszauruszt gyurmából, mindig igyekezzünk több szempontból is alaposan körbejárni az adott témakört. Ne féljünk rengeteg hangszer- vagy állatnevet megtanítani neki!
8/ Mindig válaszoljuk meg a kérdéseit, méghozzá érdemben! Az intelligens gyermekeket nem érdemes egy-egy félválasszal lerázni.
9/ Mivel könnyen, gyorsan és kevesebb erőfeszítéssel tanul, elunhatja magát az órán. Különösen fontos ilyenkor, hogy beszéljünk a tanáraival és bizony vele is (remélhetőleg a pedagógusnak lesz ideje külön feladatokat adni neki), és hogy az iskolán kívüli időben a lehető legjobban lekössük a figyelmét, mégpedig minden olyannal, ami érdekli, és amit szívesen csinál.
10/ Nem szabad azonban abba a hibába esnünk, hogy gyermekünket „zseninek" kikiáltva rögtön tesztekre, pszichológushoz és egyéb helyekre kezdjük hordani. A túlzott szülői büszkeség miatt sokan hajlamosak olyant is belelátni gyermekükbe, ami igazából nincs is, és gyakran esnek abba a hibába, hogy gyermekükön keresztül akarják önmagukat vagy saját be nem teljesült álmaikat megvalósítani. Semmi sem árthat jobban egy gyereknek, mint ez! Soha ne raboljuk el a gyermekkorát, ne csináljunk belőle miniatűr, koravén felnőttet!
+1/ Ne támasszunk vele szemben túlzott elvárásokat, mert ha azokat nem teljesíti, óhatatlanul kudarcélményben lesz része, ha pedig teljesíti azokat, akkor is előfordulhat, hogy az állandó megfelelési kényszer fáradttá, kimerültté teszi - esetleg úgy érzi, nem SZERETIK eléggé.

Verbális jelek:
Gazdag a szókincse, választékosan, szépen, hosszú mondatokban beszél, a szavakat megfelelően használja, korán kezd írni és olvasni, szeret olvasni

Szociális jelek:
A kortársak helyett inkább az idősebbek társaságát keresi, jól megérti magát a felnőttekkel (ám ne feledjük, nem felnőtt!), felnőttesen gondolkodik, igen fejlett az igazságérzete, jó humorérzéke van, fejlett a kritikai érzéke és az önkritikája is, gyakran perfekcionista, jó viszonyban van a szüleivel és a tanáraival (az iskolában nagyon jó, otthon pedig eszeveszetten rohangál, hogy levezesse a feszültséget)

Egyéb:
Szívesen és élvezettel tanul, ténylegesen élvezi a szellemi tevékenységet, kedveli az intellektuális játékokat

Kisbabák esetében:
Keveset alszik, állandó foglalkozást igényel, mikor fent van, nagyon figyel, érdeklődik, megfigyeli a környezetét, felfedez

Igazán érdekes (bár tudományosnak egyáltalán nem nevezhető) összefüggést találtam a hentes Erzsi néni hirdetőtáblája (csak emlékeztetőül: aki szeret, etet!) és a Mensa nevelési tanácsai között: az egész intelligencia-kérdésben a szeretet kulcsszerepet játszik. A Mensa szerint ugyanis a legjobb tanács, amit az intelligencia-nevelés terén adhatnak abban áll, hogy a szülők forduljanak rengeteg szeretettel, ugyanakkor végtelen türelemmel a tehetséges (és minden) gyermek felé, igyekezzenek lehetőséget biztosítani arra, hogy minél több mindent lásson, tapasztaljon, próbáljon, mert így hamar kiderül, mi az, ami igazán érdekli, amivel szívesen foglalkozik, amiben örömét leli, amiben a legjobb. Ehhez a gondolatmenethez tényleg csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy – szeretetünk egyik jeléül – a gyermekünk figyelmét, kitartását, próbálkozásait minőségi táplálással is támogassuk.
Az intelligencia hatása a jó egészségre
Angol kutatók (különösen G. David Batty, akinek a neve több kutatásban is szerepel), tudományosan megállapított összefüggést találtak a gyerek-, illetve fiatalkori intelligencia, és a hosszú távú egészség különböző vonatkozásai között. Az egyik tanulmány szerint (kivonata olvasható itt) a magas intelligenciájú gyerekek kisebb eséllyel váltak dohányzó, alkoholfogyasztó felnőttekké, kevésbé híztak el vagy váltak túlsúlyossá, és mindezek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az idő előtti elhalálozás szintén kevésbé legyen jellemző a körükben. Egy további tanulmány (kivonata olvasható itt) pedig arra a következtetésre jutott, hogy a magas kognitív képességek sikeres iskolai tanulmányokat, jól fizető és magasabb társadalmi elismeréssel járó munkakört eredményezhetnek, és mindez magyarázat lehet arra, hogy miért nyújtanak fokozott védelmet a szív- és érrendszeri betegségek ellen is. Arról sajnos nem olvastam, hogy az intelligens gyermekek kevésbé szeretnék a pékárut, tésztaféléket és az édességeket, ezért kevesebb gondot okoznának a szüleiknek a tápanyagokban dús táplálás kihívásai közepette.
Köszönöm, hogy olvastad!
Bogyó

6 megjegyzés:

  1. Szia, akkor itt van egy tapasztalat az utolsó kérdésedre. Az én 4 évesem - szerintem - elég intelligens. 4 évesen már elég jól számol - kétjegyű számokat simán összead és lassan az összes betűt is ismeri. Az óvodában a nagycsoportosoknak való feladatokat (főleg számolósak) adják neki, amiket meg is tud oldani. Ja, és a gyerek vega, gyakorlatilag kenyéren, krumplin, rizsen és gyümölcsökön kívül nem eszik meg semmit. Tejtermékeket mondjuk nagyon keveset fogyaszt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tűzkő! Csak gratulálni tudok, ezek az ismeretek tényleg különlegesek egy 4 évestől. És igazán megtisztelsz minket azzal, hogy az eltérő nézeteink ellenére (vagy épp azok miatt) rendszeresen olvasol minket - köszönjük. Sok sikert kívánok a továbbiakban is!
      Bogyó

      Törlés
  2. Kíváncsian olvastam a posztot, összevetve a saját magam és gyermekeim példáját, valamint azt, hogy vajon a nagyvilágban milyen példákat lát az ember.
    Őszintén szólva, kétségeim vannak.
    Kezdjük azzal, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy a tudós társadalomnak milyen az IQ-ja. Az, hogy valaki művelt vagy kiemelkedő a saját területén, nem feltétlenül jelent kimagasló IQ-t, bár feltételezem, hogy nagy valószínűséggel még így is átlag feletti. Ismerünk elhízott és / vagy betegségben elhunyt tudósokat, intelligens embereket.

    Az, hogy az intelligens (vagy csak egy egy átlag) gyermekkel hogy foglalkozzunk, megint olyan téma, ami ma - szerintem - túlzásba van véve és az óvások ellenére sokan bizony átesnek a ló túloldalára.
    Egy példát mondok: ha egy kisgyerek óvódába jár, ott megtanítják, hogyan "kell" rajzolni. Egy bizonyos életkornál már elvárják az emberábrázolást, a felismerhető tárgyakat és ez alapján elkönyvelik, hogy a gyerek tehetséges-e vagy sem. De ez gyakran csak tanult dolog, az elvárásnak megfelelés.
    Én a kisfiamat tudatosan nem tanítom ilyesmire, mert szeretném, hogy saját maga bontakoztassa ki azt, amire képes. Direkt nem rajzolok neki embert, állatot, hogy ne engem utánozzon, ne velem hasonlítsa össze önmagát (nem jár óvódába). Az elmúlt 2 hónapban remek rajzai és festményei születtek, hihetetlen fejlődést látok nála. Majd meglátjuk, hova fejlődik és valóban tehetséges-e. Egyelőre a festés és a rajzolás órákra leköti, én csak megadom neki erre a lehetőséget.
    Ehhez tudni kell, hogy engem még óvodás korban nagyon tehetségesnek tartottak és a rajzolás, a képzőművészet gyermekkorom 9 évén át az életem része volt.

    Harmadrészt elgondokoztam azon, hogy milyen volt a saját gyermekkorom, hogyan táplálkoztak a szüleim, mit ettünk mi, gyerekek. Az egyik öcsémnek nem ismerem az IQ szintjét, a kisebbiknek százharminc valamennyi, az enyém 154 (Mensa tag is voltam). Én rengeteget olvastam és ott volt a rajz. A kisebbik öcsém jóval fiatalabb mint én vagy a bátyja, több figyelmet kapott, mint mi, 4 éves korától sakkozott, mára 4 nyelven beszél. Étkezésünk? Gyerekkorunkban jóval kevesebb finomított, színezékkel és tartósítószerrel, ízfokozókkal teli ételt kaptunk, mint a mai átlag gyerek. Bár, ha az akkori szörpökre gondolok, lehet, hogy tévedek :D Sokat játszottunk a szabadban, fára másztunk, mozogtunk (a kisebb öcsémre talán ez sem teljesen igaz). Kevesebb édességet kaptunk, mint a mai átlag gyerek. Mégis, összességében a paleotól távol álltunk :) Szüleim IQ-ját nem ismerem, de valószínűleg nem kiemelkedő.

    Szóval, nem nagyon látom az összefüggést az étkezés és az intelligencia között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük az értékes és érdemi hozzászólást. Más szövegkörnyezetben is tapasztaltam, hogy az intelligenciával kapcsolatos kutatások, okfejtések kétségeket (sőt, akár kellemetlen érzéseket) is kiválthatnak az emberekből. Szinte csak suttogva lehet arról beszélni, hogy például a születési súly, az elsőszülöttség vagy - férfiak esetében - a testmagasság is összefügg a későbbi értelmi képességekkel. Valahogy talán kényelmesebb azt hinni, hogy mindez csupán a jó szerencsétől függ, és nekünk nincs is beleszólásunk. Persze, nagyon összetett a kérdés, és kivételek mindig vannak. Minden esetre, az emberi agy döntő része (mintegy kétharmada) a születés után alakul ki, és az agyfejlődést alapvetően meghatározzák a környezeti hatások. Azt gondolom, hogy a környezeti hatások között az étkezésnek is méltó helye van. Az optimális táplálkozás az IQ-t mindenképpen növeli, semmiképpen sem csökkenti.

      A témában egyébként nagyon meghatározzák a gondolkodásunkat Czeizel Endre könyvei, itt különösen a Sors és tehetség címűt emelném ki. Elismerjük és tiszteljük, hogy lehet másképpen is gondolni :)

      Törlés
  3. Alátámasztom a táplálkozás fontosságát az értelmi fejlődés szempontjából egy nemrég napvilágot látott módszerre való utalással. Dr. Natasha Campbell-McBride neurológus, miután kisfiát kigyógyította az autizmusból, saját kutatásai eredményeire épített meggyőződése, hogy a tanulási zavarok közvetlen és kimutatható kapcsolatban állnak az emésztőrendszer állapotával és az elfogyasztott ételek és italok összetételével. Érdemes beleolvasni a témába, mert minden felelősségteljes szülőnek értékes útbaigazítást adhat.
    Egyébként gratulálok a Paleo Család-nak az értékes irásokért.
    Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Több információ erről itt található: http://gapsdiet.eu

      Törlés