Mire jó a paleo?

Olyan sok helyen utalunk már a saját válaszainkra, de gondoltuk, egy helyre gyűjtjük a jelenlegi érveinket, és egyúttal az elmúlt több mint három paleos év tapasztalatait is számba vesszük. Úgyis többen kíváncsiskodnak, hogy ez az étrend bevált-e vagy sem, így kétkedő olvasóknak is talán válasszal szolgálhatunk.

Nálunk minden esetre bevált. De hogy ez tényleg egészen a glutén-, laktóz-, cukor- és a többitől való mentesség miatt van-e így, vagy csak részben, vagy estleg azért, mert olyan jellegű odafigyelést sajátítottunk el az elmúlt évek során, ami ide vezetett, már nem tudnám megmondani. Szeretek úgy gondolni a paleora, mint egy keretre, vagy szempontrendszerre, ami hasznos iránymutatásokat nyújt, de a formát tartalommal megtölteni már egyéni (családi) kihívás.

Az egész-ség persze a legfontosabb szempontunk. Szerencsére a paleo előtt sem voltunk betegek, így ez az étrend nálunk nem a gyógyulásról, hanem inkább az egészség megőrzéséről, a tudatos étkezésről szól, és erre nagyon alkalmasnak is tűnik. A paleo óta a családi otthonunkban ritkán fogyasztunk feldolgozott élelmiszert, és nagy gonddal választjuk meg mindazokat a teljes értékű alapanyagokat, amelyekből a következő héten főzni fogunk. Minden reggelit, ebédet, vacsorát együtt, játszva-főzve készítünk el. A lehető legtöbbször együtt étkezünk, és jó érzés másokkal is megosztani azt, ami éppen terítéken van.

Amióta a paleo elvekhez igazítjuk az ételválasztásunkat, számos jó tapasztalatra tettünk szert a testi egészség terén. Elsőként talán a teljes súlykontrollt érdemes megemlíteni, különösen szülés után, szoptatás alatt, de egyébként is. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a paleolit étrend bevezetésekor egyeseknél egészen rendkívüli is lehet a fogyás mértéke, akár éveken keresztül is. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy még az is sokat veszít a súlyából, aki egyébként kevés súlyfölöslegtől kíván megszabadulni. Körülbelül 6-8 kiló könnyedén eltűnik egy év alatt (de akár hamarább is, ha az illető úgy szeretné), főként 35-40 éves kor alatt. A túl gyors és túl nagymértékű fogyás ellen a sovány alkatúaknak talán érdemes nagyobb ételadagokkal felvértezniük magukat, vagy legyen gondjuk arra, hogy több zsíros magot fogyasszanak. Az étrend fenntartásával a többé-kevésbé vékony testalkat fenntartható, és nem kell visszahízással számolni. További jó tapasztalat a fájdalommentes, és rövidebb menzesz, illetve fokozott és kiegyensúlyozott teherbírás a hétköznapokban, sportban és munkában egyaránt.

A paleo előtti évekhez viszonyítva számunkra az emésztésben nyilvánul meg a legfőbb változás: ezzel az étrenddel talán még a legjobb emésztésű személy is rá fog döbbeni arra, hogy a gabonafélék, illetve a keményítős ételek (burgonya, rizs) nélkül sokkal könnyebbé válik az emésztés, kevésbé puffad a has, stb. Rá lehet jönni arra is, hogy sok gyümölcs, zöldség csak azért volt annyira puffasztó hatású, mert azelőtt gabonával együtt fogyasztottuk (ha nem is egyszerre, de a nap folyamán). Megtapasztaltuk, hogy annyira alattomos még a zabkása is (holott a legjobb gabonának számít sok szempontból), hogy reggel fogyasztva még délután is kifejti áldatlan hatásait, függetlenül attól, hogy milyen egyéb jó élelmiszereket fogyasztottunk hozzá aznap. Bár meglehet, hogy a zab mellékhatásait főként azok észlelhetik, akik azelőtt már kiküszöböltek minden más gabonaforrást, így minden figyelem a zabra irányulhat. Minden esete, mi már a zabot is évekkel ezelőtt kihagytuk a napi táplálkozásunkból.

Szintén az emésztéshez tartozhat, de mégis más lapon említhető a lényegesen jobb fog- és szájhigiénia. A paleo étrendre való átállásunk során megtapasztaltuk, hogyan múlik el fokozatosan a reggeli ébredéskor tapasztalható rossz, kellemetlen szájíz, amely sajnos a nyugati étrend sajátja, és amelyért főként a gabonák és más finomított szénhidrátok a felelősek. A fogkőképződés is lényegesen lassúbb, mondhatni elhanyagolható (különösen fogselyem használata mellett). A szájüreg tisztulása nem villámgyors folyamat, több hónap alatt szinte észrevétlenül tűnik el, a kellemetlen tünetek viszont pár nap alatt, akár azonnal is visszatérhetnek, amint finomított szénhidrátot (főként gabonákat) fogyasztunk. Ha valaki szigorúan tartja a paleolit étrendet, újabb foga nem szabad megszuvasodjon (a többi tömött fog mellett), de erről bővebben írtunk a fogakról szóló bejegyzésben. Ilyen tekintetben a saját tapasztalati tesztünk ideje rövid és nem reprezentatív, de úgy tűnik, működik a dolog, legalábbis az elmúlt három év ezt támasztja alá. Minden esetre, az ételeink megválasztásakor mindenképpen érdemes gondolni arra, hogy egy rosszul összeállított étrend, például felelőtlen vegetarianizmus, már két év alatt is szürke fogakat, és akár több lyukas fogat is eredményezhet.

Paleo étrend mellett az arcbőr is sokat tisztul (főleg férfiaknál, még akár 40 éves kor körül is), fiatalabb szervezet esetében pedig még látványosabb is lehet az eredmény (ugyanis a faggyúképződés is erősebb a fiatalabbaknál), mindenféle arcápoló folyadék nélkül. A nőknek eleve kisebbek a pórusaik, többet gondozzák az arcukat, ezért elképzelhető, hogy náluk a különbség nem annyira releváns, de mindenképpen tapasztalható. Ez a tisztulási folyamat a bevitt extra Omega 3-tól talán még tovább fokozódik. A természeti népeknél egyébként még nagyítóval sem találtak mitesszert a múlt századi kutatók, de ma már a legtöbbjük gabonát és tejet is fogyaszt (mindkét élelmiszer a pattanások legfőbb felelőse, sőt még a kamaszkoriaknak is).

A testi egészség tekintetében a legfontosabb tapasztalatunk Lurkóhoz kötődik. Biztosak vagyunk abban, hogy a hosszú távú, tényleg évekig tartó szoptatás együttesen a tápláló, minőségi fehérjékben dús szilárd ételekkel csodálatosan természetes úton vezet végig az élet első éveiben. Hiszen az a természetes, ha a kisbaba, majd gyermek fizikailag is megfelelően fejlődik (a fizikai fejlődés kulcsfontosságú a szellemi fejlődéshez), súlyban és magasságban egyaránt jól gyarapodik, nem betegeskedik, nem puffad a hasa, az állkapcsa széles, a fogai időben kinőnek, szabályosak, nem torlódnak, illetve nem is romlanak, és még sorolhatnánk mindazokat a testi jeleket, amik nem csodaszerűek, hanem alapértelmezettek egy jól táplált társadalomban. Lurkó igazán ritkán, csupán elvétve fogyasztott finomított szénhidrátot és egyéb nem paleo ételt az élete első három évében, és soha nem volt okunk aggódni a fejlődése miatt. Egészen biztos, hogy a kisgyermekek számára nem fizikai szükséglet az – egyébként vitaminrabló - kenyérhéj, bébirizs vagy krémtúró, de a jó minőségű, állati fehérje annál inkább.

A rossz tapasztalatokat, nehézségeket számba véve meg kell említenünk, hogy a kisebb meghűlések, náthák – várakozásunk ellenére – nem kerülnek el a paleo étrend mellett, de mindenképpen ritkábban fordulnak elő és gyorsabb lefolyásúak, mint azelőtt (a házi készítésű sós orrcseppnek minden esetre nagy hasznát vesszük). Jó lenne, ha a paleoval a stressz (például a munkahelyi) vagy akár a türelmetlenség is kivédhető lenne, de sajnos nem ez a helyzet, ezekkel a próbatételekkel külön-külön meg kell birkózni. Az viszont nem mindegy, hogy milyen immunrendszerrel áll az ember a kihívások elé, és tapasztalatunk szerint a paleo fokozott védelmet nyújt.

További viszonylag kellemetlen tapasztalatunk az, hogy - az alacsony szénhidrát fogyasztás miatt - télen jobban didergünk. Az első évben például feltűnt, hogy a kevéssé fűtött helyiségekben fázott néha a kezünk. Ez ellen azonban viszonylag könnyedén lehet védekezni kesztyű nélkül is, ha kissé megnöveljük az olyan (fűtőnek is nevezett) ételek részarányát, amelyek több finomítatlan szénhidrátot tartalmaznak. Ilyen például a gesztenye, bizonyos szárított gyümölcsök vagy esetleg magvak.

Részben megtapasztaltuk, és másokon is láttuk, hogy a paleolit étrend bevezetésekor több napos (vagy akár hetekig elhúzódó) álmosság törhet az emberre, különösen azoknál, akiknek valamilyen szintű (akár minimális) szénhidrátfüggősége van. Ezt azért érdemes észben tartani, hogy ne érje meglepetésszerűen az embert, ha ilyesmit tapasztal, és ne higgye azt, hogy a paleolit étrenddel van a baj. Persze személyfüggő, hogy kinek mennyi szénhidrátra van szüksége. Ettől függően ehet valaki naponta több gyümölcsöt, esetleg több szárított gyümölcsöt, de mindenképpen mértékkel. Azt is megéltük, hogy nem sok értelme van számlálgatni a napi szénhidrát bevitelt, ahogyan a kalóriákat sem (a paleo elveket szem előtt tartva, nincs szükségünk a méricskélésre). A minimális szénhidrátot viszont nagy vonalakban érdemes számon tartani, ugyanis huzamos ideig nem tűnik jó ötletnek napi 50 grammnál kevesebbet fogyasztani (főleg télen, mert mégiscsak borzasztó, ha valakinek például nagyon fázik a keze…). Ezt a mennyiséget azonban könnyen biztosíthatjuk egy pár szem friss gyümölcs vagy zöldségek fogyasztásával.

Tapasztalataink szerint azonban ezt a szükséges szénhidrát-minimumot tényleg érdemes teljes értékű, feldolgozatlan alapanyagokból biztosítani (ITT írtunk arról, hogy például a lisztté őrlés miért tekinthető finomítási eljárásnak). A legtöbb ajánlás ellenére, nálunk valójában egyáltalán nem váltak be a paleo maglisztek. Többfélével kísérleteztünk az évek során, és sokáig nagy kedvencünk volt a mandulaliszt és a gesztenyeliszt, bár mostmár ezeket sem használjuk. A len- és szezámliszt, illetve sok más lisztféle kellemetlen kiütéseket, ekcémát okozott mindhármunknak, így jobbnak láttuk a legtöbbet teljesen kizárni a hétköznapokból. Érdekes módon, nyersen fogyasztva a dió, darált mák egyáltalán nem okoz panaszokat, süteményben viszont mindkettő megváltoztatja az élettani hatásait (vagyis a lisztként használt magőrleményekkel sincsenek jó tapasztalataink). Ritkán még mindig használok kókuszlisztet, de egyre szívesebben sütök darált magok és paleo lisztek nélkül, csupán zöldség, gyümölcs, tojás, és jó minőségű zsiradék keverékéből.

Utolsó negatív hatásként azt is felsorolnánk, hogy milyen kellemetlen élményt tud okozni, ha megszegjük a jól bevált étrendünket és – persze kivételes alkalommal - sok süteményt, illetve kenyeret fogyasztunk hirtelen. A másnapra, vagy napokon belül megjelenő pattanások, kellemetlen szájíz, netán plusz kilók minden esetben jó figyelmeztetéssel és emlékeztetőül szolgálnak, hogy bármennyire is ízletes, mégsem olyan jó ötlet finomított szénhidrátot enni.

Megrögzött szokásnak is nevezhetnénk a szombat reggeli piaci bevásárlást (és tényleg), de olyan kedves, lelkes emberektől vásároljuk a mindennapi ételünket, hogy mindig felüdülés velük találkozni a Lehel piacon. Van olyan őstermelő-barátunk, aki külön értünk fordul egyet a pincében, hogy a legfrissebb almáját vihessük haza a következő hétre. Lurkó egyenesen úgy tartja számon az idő múlását, hogy mikor megyünk újra a piacra. Egészen biztos, hogy a paleo nélkül nem kerültünk volna ilyen közvetlen, személyes kapcsolatba az őstermelőkkel, és a munkájukat is talán kevésbé becsülnénk.

Jó tapasztalatok: a minőségi alapanyagok elérhetőek, az őstermelői kínálat változatos, csupán ritkán, különleges esetben, és kis mennyiségben kell importáruval kiegészíteni a heti bevásárlásunkat; nemcsak a nagyobb, de a kisebb áruházaktól is már jó ideje búcsút vettünk, és ez akkora megkönnyebbülés!

Rossz tapasztalatok, nehézségek: a teljes értékű élelemért, jó minőségű húsokért felárat kell fizetni, és több időt kell szánni a konyhai ténykedésre is, mint a kész vagy félkész áru esetében. Nagy kihívást jelent az is, hogy a konyhai rutinmunkát ne a megszokás uralja, hanem tényleg szívvel-lélekkel, egymásra való odafigyeléssel végezzük. Tudom, hogy a nem-paleo hétköznapokban is így van ez, de ott a keret több mozgásteret enged a készen elérhető ételek irányába, míg mi mostanában ritkán választunk csupán kényelmi szempontok alapján.

Mindezeken túlmenően a paleot azért is becsüljük, mert valami történelem idő előtti korba kalauzolta az érdeklődésünket, egy olyan archaikus világba, ami mentes a jelenkor előítéleteitől, intézményesített hétköznapi dogmáitól (mit kell enni, mit kell tanulni, mit jelent sikeresnek lenni, stb.). Amikor még a családok együtt éltek, az anyák szoptatni akartak, az apák meg arra törekedtek, hogy jó vadászok legyenek, és az élet a saját medrében folyhatott, mindenki és mindenek javára. Biztosan nem volt könnyű, de az egészet mintha körülfogná valami olyan tudás, ami a mai ember számára csak morzsákban elérhető (és még úgy is milyen hasznos). Szóval étrendnek is remek a paleo, de mennyi minden más van még, ami továbbgondolásra érdemes! Talán nem csak az étrendet kell összebarkácsolni, hanem össze kéne seperni mindazt a tudást, ami egykoron például az ételválasztásban is megnyilvánult.

Köszönjük, hogy olvastad!

Bogyó