2012. július 2., hétfő

Fehérjehiány a magas szénhidrátfogyasztás miatt

Már éppen összeállítottuk a fehérjehiányról szóló blog bejegyzésünket, amikor megérkezett az antikváriumban előjegyzett könyv: Gert V. Paczensky … és jöttek a fehérek (A gyarmatosítás fél évezrede) című munkája. Megerősítésre leltünk ebben az új olvasmányban, hiszen mi sem egyszerűen csak arról akartunk írni, hogy a Harmadik Világban nem esznek elég húst az emberek.
Gert V. Paczensky kortárs író, publicista említett könyve 1974-ben jelent meg. Azt gondolhatnánk, hogy az északi fehér uralom örökségének akkor megfogalmazott kritikája az azóta eltelt évtizedek során mára már valamelyest érvényét veszítette. Sajnos, úgy tűnik, nem ez a helyzet. De ki gondol ma arra, hogy a médiában látott bennszülöttek hatalmasra puffadt hasa a fehérjehiánytól van, és attól az egyoldalú, szénhidrátdús táplálkozástól alakul ki, amit a mai gyarmatosítók kényszerítenek rájuk?



A puffadt has és a paleo étrend összefüggéseire azért is fontos rámutatni, mert sokak számára a természeti népeket és az ősember étrendjét talán éppen azok az afrikai éhezők képviselik, akik ijesztően nagy pókhassal szerepelnek a felvételeken. Azonban más földrészek lakói is szenvednek az éhínségtől: az éhező anya fényképét például Indiában készítettük. A külváros szeméttelepe közelében élő nő sok társával együtt főtt rizsen kívül ritkán jut más élelmiszerhez. Úgy tűnik, egyelőre kevesen látják át, hogy az éhező embertársaink - akik a hajdanán kiváló egészségnek örvendő természeti népek leszármazottjai - éppen a nyugati fehér ember hódításai, környezetromboló tevékenysége, termőföld eltulajdonlása és bürokratikus adminisztrációja (például államhatárok megrajzolása, stb.) miatt gyötrődnek és éppen a (vadászott) hús hiányában és a segélycsomagban kiosztott gabona következtében halnak milliószámra.

A tünetek közismertek: a médián keresztül a legtöbben láttunk már afrikai csontvázszerű gyermekeket, irdatlan nagy felpuffadt hassal, mintha degeszre ették vagy legalább itták volna magukat, holott ott még a víz is ritkaságszámba megy. Ez lenne a krónikus fehérjehiány, tudományos nevén kwashiorkor. Rendkívül veszélyes halálos betegség: a vérben hipoproteinémia (a vérplazma kórosan alacsony fehérjetartalma) alakul ki, ami ödémát (vizenyőt) és hasvízkórt okoz. Újabban kezdtek rámutatni arra is, hogy a betegség kialakulásában az extrém fehérjeszegény étrend mellett közrejátszik a rendkívül magas szénhidrátfogyasztás és a rendkívül alacsony kalória bevitel is. Véleményem szerint a kiváltó okok között különösen fontos lenne megemlíteni a finomított szénhidrátok antitápanyag jellegét, azaz tápanyagrabló hatásait is, hiszen a kwashiorkor rendkívül vitaminhiányos állapotot tükröz. A kwashiorkor kezdeti stádiuma laikusok számára egyébként nem is felismerhető, ugyanis az ödémásodás miatt eleinte rendszerint az egész test felfújódik, így nem nyilvánul meg az alultápláltság és csak később lesz pálcika vékony az összes végtag, a has pedig még tovább fújódik.

Éppen csak megemlítem, hogy létezik ennél még szélsőségesebb éhezés is, amikor már nemcsak a fehérjehiány, a magas szénhidrát- és alacsony kalória bevitel jellemzi az éhezést, hanem effektív semmilyen étel nem áll rendelkezésre (vagy csak rendkívül ritkán), ez pedig a marasmus megnevezésű betegséghez vezet. Erre most nem térek ki, ugyanis a mai táplálkozásunk szempontjából nem nyújt sok hasznos tanácsot az a véghelyzet, amikor már semmilyen élelmiszer nem elérhető. Tanulságos lehet azonban az az „indirekt éhezés”, ami az egyoldalú, hiányos táplálkozásból adódik és sokak szerint majdnem súlyosabb következményekkel jár, mint a mennyiségi éhezés. Az emberi táplálkozás szempontjából különös fontosságú állati fehérje azonban egyúttal a legdrágább élelem is. A világ szegény néprétegei nem engedhetik meg maguknak ezt a „fényűzést” és a vegetáriánus irányzatok mögött megbújó mai gyarmatosítók egyébként sem érdekeltek abban, hogy mindannyian – emberhez méltó módon – jól tápláltak legyünk.

Mindenesetre, ha az érdeklődő nyugati ember alaposan utánajár, esetleg olvashat arról, hogy milyen rossz élettani hatásokkal járhat a fehérje helyett rendkívül magas szénhidrát bevitelen alapuló étrend. Arról azonban alaposabb kutatás után is nehéz tájékozódni, hogy pontosan milyen megfontolások szerint állítják össze az éhező Harmadik Világ rendkívül magas (körülbelül 80-90 százalékos energia bevitelű) szénhidrátfogyasztáson, illetve főként rossz minőségű, növényi fehérjén alapuló étrendjét. És vajon merő tudatlanság, vagy valamiféle tudatos tervezés eredménye az, hogy olyan segélyszállítmányokat kapnak híres nemzetközi szervezetektől, amelyek szemmel láthatóan nem biztosítják az emberhez méltó túlélést. Arról sem lehet olvasni, hogy ha olyan egészségesek a gabonafélék, akkor a Harmadik Világban élőket miért nem menti meg az éhhaláltól és a betegségektől a gabonákban állítólagosan megtalálható kiváló minőségű fehérje, és összetett szénhidrát, illetve számtalan vitamin és ásványi anyag? Ha helytállóak lennének a nyugati világban is hangoztatott étrendi ajánlások, miszerint alacsony fehérje- és zsír bevitelre, illetve magas szénhidrátfogyasztásra kellene törekedni, akkor egyeseknek miért puffad meg olyan kóros mértékben a hasuk?

A Harmadik Világban éhezőket rendszerint az ENSZ, gyerekek esetében az UNICEF javaslatára általában köles kásán illetve kukoricán (puliszkán) tartják, néhol szója és zabkása készítményeken, máshol pedig magas keményítő tartalmú gyökereken (maniókával rokon növényeken, valamint édesburgonyán). Amennyiben inkább a kukorica vagy a rizs felé tolódik el az arány, akkor a korábban már részletesen bemutatott pellagra (B3-vitaminhiány), illetve beri beri (B1-vitaminhiány) végez a bennszülöttekkel, ha pedig másfajta gabonák kerülnek túlsúlyba, akkor meg a kwashiorkor valószínűbb, vagy akár mindhárom kór is megjelenhet különféle keléses, fekélyes betegségekkel együtt. Bármelyikkel is tömik az éhezők millióit, az extrém fehérjehiányos betegségnek nagy esélye van, a pontos kórkép csupán attól függ, milyen segélyszállítmány érkezik.

Bizonyos zónákban (például Szomália és Etiópia egyes vidékein) az aszályok miatt jelenleg már nem bírják megtermeszteni a takarmánynövényeket. Ahol viszont sikerül önállóan termelni  (például Niger, Csád, Mali, Szenegál térségében), valamivel mégis jobb a helyzet, hiszen ott nem csak nemzetközi segélyből él a lakosság és egyáltalán van még ivóvíz, így ezen térségekben viszonylag kevesebben, mintegy 10-15 millióan éheznek, amiből körülbelül egy millió a gyerek. Az alultápláltság problémája viszont ott is fokozott, hiszen ezek a bennszülöttek is javarészt kölesen és kukoricán élnek, annyi különbséggel, hogy ez saját termés és időnként esetleg másféle növények is rendelkezésre állnak. Emiatt itt rendszerint jóval kevesebben is halnak meg, mint például Szomáliában, de az időszakos kwashiorkor ezeken a vidékeken is rendkívül gyakori. Sőt, éhező térségekből származó fényképeken ritkán látható olyan csoport, ahol ne lenne legalább néhány puffadt hasú gyerek.

A kwashiorkor talán a legkézenfekvőbb bizonyíték arra, hogy a növényi fehérje mennyire szerény minőségű, mennyire nem szívódik fel és a magas szénhidrátfogyasztás milyen károkat okozhat az emberi szervezetben. Ugyanis a gabonák többsége, amelyeket megetetnek az afrikai éhezőkkel - a jelenlegi étrendi ajánlások alapján - viszonylag megfelelő arányú 10-11 százalék fehérjét tartalmaz, kivéve a maniókát, a különféle édesburgonyákat, illetve a kukoricát, amelyek fehérje tartalma 2, illetve 3 százalék alatt van. Tehát: csak gabonán, csak növényi fehérjével és magas szénhidráttartalommal egész egyszerűen nem lehet túlélni. Az  ENSZ és az UNICEF által segélyszállítmányokban biztosított élelmezés ugyanis 5-6 millió afrikai gyermek halálát okozza évente.

A Harmadik Világban fenntartott embertelen körülményekkel egy időben a nyugatiakat azzal nyugtatják, hogy kiegyensúlyozottan táplálkoznak, ha 50-65 százalékban fogyasztanak szénhidrátot, 20 százalékban zsírt, és 15-20 százalékban fehérjét. Pedig ez az arány, és az átlagos nyugati étrend alapjául szolgáló gabonafélék nem is térnek el olyan nagyon az éhezőkre kényszerített diétától. Magyarországon például a napi energiaszükséglet 65-72 százalékát fedezik szénhidrátból. A nyugati világban viszont tényleg szerencsésebb a helyzet, hiszen a gabonák mellett változatos formában rendelkezésünkre állnak a zöldségekből, gyümölcsökből, magvakból és állati fehérjékből származó vitaminok és ásványi anyagok is. Nyugat-Európában például éppen ezért rendkívül ritka is a kwashiorkor, habár sokan fehérjehiányosan táplálkoznak (például az olyan vegán irányzatok követői, akik a napi 35 gramm fehérje bevitelt célozták meg, azt is kizárólag növényi étrendből), de vélhetően mégsem annyira magas a szénhidrátfogyasztásuk, illetve a minimális vitaminbevitelük is kellően biztosított ahhoz, hogy rövid időn belül ne lépjen fel látványos hiányállapot. Ez azonban még nem jelent jóltápláltságot. Rosszul összeállított étrend mellett könnyen elképzelhető, hogy a fehérjehiány csak egy karnyújtásnyira van: a gabonaadagok emelésével és a zöldségek, gyümölcsök fogyasztásának csökkentésével bármikor megbillenhet a szervezet küszködve fenntartott egyensúlya. És ebben még az sem segít, ha teljes kiőrlésű gabonafélékkel és hüvelyesekkel tarkítjuk az étrendünket, hiszen azok vagy azért rosszak, mert mégiscsak finomított szénhidrátnak minősülnek annak minden következményével együtt (az erről szóló bejegyzésünket lásd itt), vagy mert olyan méreganyagokat tartalmaznak (például lektint), amelyek más módon ártalmasak a számunkra (például áteresztő bélszindrómát okoznak). Fontos felismernünk tehát, hogy a „teljes kiőrlésű” készítmény nem feltétlenül jó nekünk, hiszen az afrikai bennszülött is a teljes kiőrlésű kölestől kap fehérjehiányt.

Az alultápláltság a gyerekeket érinti a legnagyobb mértékben, hiszen nekik még a növekedéshez is kellenek a tápanyagok, különösen a fehérjék, nemcsak a kifejlett szervezet szinten tartásához. A kwashiorkor esetében a heveny ödéma után általában már alig növekednek a gyerekek, hacsak időközben nem oldódik meg valamilyen formában az élelmezésük. A fehérjehiány biológiai következményét, miszerint a testi fejlődés a normális érték alatt marad, már a múlt század elején kimutatták, pedig korábban azt hitték, hogy az adott emberi faj rovására írható. Kiderült, hogy a trópusi övezetek népeinek alacsony testalkata a hiányos táplálkozásra vezethető vissza: az, hogy például az átlag távol keleti ember kevesebbet nyom a mérlegen, mint az európai, sokkal inkább az egyenetlen táplálkozással, mint a fajtával áll összefüggésben. Azt is megfigyelték, hogy azok a pigmeusok, akik fehérje dús táplálékot fogyasztanak, fokozatosan kinövik törpeségüket, vagy, hogy az Amerikába bevándorolt japánok és kínaiak utódainak átlagos testmérete nemzedékről nemzedékre növekszik, míg végül eléri a fehérekét. A trópusi övezetek vadász-, halász- és pásztorkodó népeiről pedig ma már tudhatjuk, hogy nagyobb testalkatúak és erősebbek, mint a más étrenden élő szomszédjaik. Paczensky kiemeli azt is (ne feledjük, 1974-ben!), hogy Latin-Amerika, Ázsia és Afrika nagy részén még ma is újabb és újabb hiánybetegségeket fedeznek fel, amelyek azonnal megszűnnek, mihelyt jobban – nem feltétlenül kiadósabban – táplálkoznak az ott lakók.

A fehérjehiány kapcsán azonban nem csak a testi fejlődésről és a betegségekkel való ellenállásról kell beszélnünk. Paczensky - hivatkozva Josué de Castro, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének egykori elnökének könyvére – rámutat az alultápláltság, vagyis a gyenge táplálkozás, illetve az életfontosságú anyagok hiányának más következményeire is. Idézem: „Bizonyos létfontosságú anyagok hiánya a táplálkozásban csillapítja ugyan az éhségérzetet, de a testi funkciók, a növekedés, valamint a regenerációs képesség tovább gyengülnek. Következmény: beletörődés; az ember nem töri magát, hogy élelmezését feljavítsa. Tökéletes ördögi kör. Másrészt a táplálkozás bizonyos elemeinek hiánya súlyosan kihat az értelem és jellem alakulására.” Josué de Castro gondolatai alapján arra kell tehát felfigyelnünk, hogy azok az északi fehér gyarmatosítók, akik erős, egészséges bennszülött néptörzseket találtak a felfedezések korában, ma kukoricát és gabonaféléket adnak a nyomorba döntött embertársainknak, amivel fehérje- és vitaminhiányt idéznek elő. Ez pedig károsan hat az értelmi képességre és energiahiányt, gyengeséget, kedvetlenséget, fáradékonyságot, levertséget, félénkséget okoz. Paczensky szavaival élve: lám, így kell kialakítani jó előre a jövendő nemzedék „hasznos” jellemvonásait: a szolgalelkűséget és a közönyt. A döbbenetes következtetés megfogalmazása óta eltelt lassan 30 év: vajon magunkra ismerünk ebben a „jövendő nemzedék” megfogalmazásban? Ki gondolta volna, hogy a rossz táplálkozás egyik legijesztőbb következménye talán nem is az elhízás, hanem a tanult tehetetlenség?

Paczensky hivatkozik továbbá egy patkányokkal végzett laboratóriumi kísérletre is: amikor ezek az állatok látszólag normális adag, de bizonyos aminosavakat nem tartalmazó táplálékot kaptak, étvágyuk óriási mértékben csökkent. Csak akkor kezdtek ismét többet enni, amikor a hiányzó aminosavakból néhány milligramm mennyiséget hozzáadtak a tápanyagukhoz. Josué de Castro szerint: „Azonos jelenség okozza azt, hogy a kínai megelégszik napi egy marék rizzsel, a mexikói egy darab, úgynevezett „tortillával” és egy csésze kávéval, az Amazonas vidéki munkás egy tányér maniókalisztből főtt levessel. Ez a jelenség magyarázza, hogy e népekből kiveszett minden becsvágy és kezdeményező kedv; e népek valóban a világ végén élnek. A kínai konformizmusra, az alacsonyabb indiai kasztok fatalizmusára, bizonyos latin-amerikai népek riasztó gondatlanságára ne másutt keressük, itt az ok és magyarázat”. Korábban pedig már írtunk arról is, hogy a kilenc esszenciális aminosav nehezen (vagy egyáltalán nem) szívódik fel a növényi eredetű élelmiszerekből, hanem elsősorban húsfogyasztással biztosíthatóak az emberi szervezet számára.

A kwashiorkor persze az extrém éhezés megnyilvánulása, de a vitaminhiány, illetve az alultápláltság a nyugati világunkban is egészen elterjedt és nem szabadna átsiklani fölötte. Nem mondhatjuk nyugodt szívvel azt, hogy inkább legyen vézna a gyermekünk, mint kövér, hiszen egyik helyzet sem ideális, hanem éppen a jóltápláltság lenne a személyes érdekünk. A minket körülvevő táplálkozási zűrzavarban is érdemes tehát felfigyelni arra, hogy a húsfogyasztás nem olyan mumus, mint ahogy a mai gyarmatosítók szeretnék elhitetni velünk. Sőt, a minőségi állati fehérje biztosíthatja a jóltápláltságunk alapját, hiszen nem a hús, hanem éppen annak a hiánya okoz komoly problémákat szerte a világon. Szerencsés az, aki házilag nevelt vagy legeltetett állat húsát teheti nap mint nap a tányérjára.

Köszönöm, hogy velem gondolkoztok:

Paleo Toll





17 megjegyzés:

  1. Ez egy hihetetlenül jó írás, köszönöm!
    Úgy érzem, mint akinek kinyitották a szemét! Szinte sokkol, hogy mennyire itt, a szemünk-orrunk előtt történik mindez és nem látjuk a fától az erdőt.

    Pár hónapja találkoztam egy férfival, akinek van egy alapítványa, mely által afrikaiakat segítenek (nem emlékszem, melyik országban). Ő is mesélt csúnya dolgokat arról, hogy az embereket hogy használja a politika saját eszközeként, például egész falvakat kitelepítenek valami sivatagos vagy kopár növényzetű vidékre, ahol nincs élelem, elszakítják egymástól a családokat, aztán mutogatják őket a nyugati médiának, hogy "nézd, az emberek hogy éheznek".

    Javasolhatom, hogy az írások legyenek jobban tördelve, több üres sor beszúrásával? Az én szemeim előtt összefolynak a betűk, ahogy olvasom a képernyőt, pedig jók a szemeim. Nehéz a hosszú szövegeket olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Ja, és egy facebook-os megosztási lehetőség is hasznos lenne :)

    VálaszTörlés
  3. "És vajon merő tudatlanság, vagy valamiféle tudatos tervezés eredménye az, hogy olyan segélyszállítmányokat kapnak híres nemzetközi szervezetektől, amelyek szemmel láthatóan nem biztosítják az emberhez méltó túlélést"

    Feltételezem, hogy mindkettő. Szándékosan kitalálják az ajánlásokat (nem hiszem, hogy azon a szinten nincs egyetlen egy szakember sem), aztán merő tudatlanságból senki sem bírálja ezt felül. Micsoda álszent világ!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Alexandra!

    Köszönjük az elismerő szavakat. A javaslatod nyomán tördeltük a szöveget a bekezdések mentén, reméljük így olvashatóbb lett :)
    A facebook-ot eddig kerültük, de az egyik paleo oldalon meg szokták osztani az írásainkat.
    Igen, számunkra is nagy kérdés, hogy milyen arányban keveredik itt a dilettantizmus, a spórolás és a szándékosság. Ahogy mondod, igazi álszentség.

    Üdv.
    Paleo Toll

    VálaszTörlés
  5. Kedves Paleo Toll!

    Köszönet ezért a komoly írásért, szívesen megosztanám, ha engeded...

    Molitva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Molitva,

      Én köszönöm a megosztást és a pozitív visszajelzést. Az a célunk, hogy minél többen elgondolkozzanak néhány dolgon.

      Üdv. Paleo Toll

      Törlés
  6. A kwashiorkor-ban a kor nem kór? És szerintem fontos megemlíteni a teljes értékű fehérjét is, hiszen a vegetariánusok egyik fő problémája, hogy a növényekből bizonyos esszenciális aminosavak hiányoznak, ezért hiába eszik valaki gabonafehérjét, az nem tud megfelelően hasznosulni, mert bizonyos aminosavak hiányoznak belőle. Egyébként elismerésem a szorgalmatokért, tudom milyen az mások okulására szabadidőben cikkírással foglalkozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Morgó,

      A "kwashiorkor" név egyben van, valószínű, hogy az angol nyelvből vette át az orvostudomány, azért van rövid o-val. Az angol furcsa szó viszont egy ghánai törzs nyelvéből ered és a Wikipédia szerint nagy vonalakban valami olyasmit jelent, hogy akkor kapja meg a gyermek, amikor megszületik a kistestvére. Tehát amikor egy gyermek már nem kap anyatejet, akkor rááll a finomított szénhidrátokra, onnan pedig már egyenes út vezet a betegséghez.
      Az esszenciális aminosavakról kicsit részletesebben írtunk már a vegetáriánus irányzatot bíráló cikkeinkben, amelyek elérhetőek a tartalomjegyzékből.

      Köszönöm az észrevételeket.

      Üdv. Paleo Toll

      Törlés
  7. Nagyon érdekes bejegyzés, köszönöm én is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Juca,

      Örülünk, ha érdekességeket, illetve újdonságokat találtál a bejegyzésben.

      Üdv. Paleo Toll

      Törlés
  8. Nagyon elgondolkodtató írás. Egy-két gondolatot hadd osszak meg Veletek így hirtelenjében. A vegetárius-vegán életmód hívei - akaratlanul is - bizonyos pszichés nyomást gyakorolnak a körülöttük élőkre: gonoszság a húsevés. Ez és a nagyüzemi csirke stb. húsok rossz minősége is inkább a gabonafélék fogyasztására ösztönöz, ezt tapasztalom magamon. Zöldségfélét enni tervszerű bevásárlással és többletmunkával jár. Mennyivel egyszerűbb megvajazni azt a kenyeret! A 20. században még élt a mondás: "ha kenyér van, minden van." Nehéz visszatalálni a helyes arányokhoz. Nem hiszek abban, hogy a segélyszervezetek tudatosan rossz táplálékot osztanak. Egyszerűen erre vagyunk beállítva nemzedékek óta: a búza (krumpli, köles, kukorica, rizs) az élet forrása. Ha ez hiányzik, csak akkor van éhínség.
    Bíztassatok bennünket, hogy ne a vajaskenyér kényelmét válasszuk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsanna!

      Örülünk, hogy elgondolkoztál az írásunk nyomán és annak is, hogy kimondtad helyettünk: mi választunk. Választjuk azt, hogy csak nézünk vagy esetleg látunk is, elviseljük a nyomást (hagyjuk, hogy "beállítsanak" minket) vagy mégis kiállunk magunkért, kényelmi szempontok szerint élünk (étrend, gyermeknevelés, stb.) vagy hajlandóak vagyunk áldozatokat hozni magunkért, egymásért. Persze ki-ki képességei és érettsége szerint, ez nem lóverseny. Nincs erőszak, nincs biztatás, a kulcs ott belül van valahol.
      Köszönjük, hogy nem hagytad szó nélkül.

      Üdv.
      Paleo Toll

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Kedves Picilivi! Köszönjük a megjegyzésedet. Azt, hogy mit mivel eszünk és nagyjából miből mennyit, elolvashatod a tartalomjegyzékben felsorolt sokféle bejegyzésünkből, illetve a Paleo Étrend menüpontból. Üdv. Paleo Toll

      Törlés
  9. Húú, remek írás! Laikusként sokszor jutott eszembe mikor pókhasú afrikai gyerekeket láttam, hogy a nekik adott étel minősége, összetétele meg sem közelíti azt, amivel valóban segíteni lehetne rajtuk. Aztán meg elgondolkodtam azon is, hogy azt az ételt úgy kapják valahonnan adomány formájában....hiányos ismereteim miatt én nem tudtam volna ezt így elmondani, megfogalmazni, de valami ilyesmire gondoltam én is. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  10. Kedves Timi,
    Köszönöm az elismerést. A fehérek (főként portugálok, spanyolok, angolok, hollandok, olaszok, franciák, belgák, németek) hajdani hódításai nélkül nem lenne ilyen mértékű egyoldalú szénhidrát dús táplálkozás semelyik kontinensen. Az afrikai és ázsiai törzsek és népek egyértelműen öneltartóak lennének, ma meg kisemmizettek, munkanélküliek és több mint 1 milliárdan éheznek. Jelenleg főként a felsorolt nemzetek régi és új gazdasági kapcsolatai szabják meg milyen növényt (sokszor a nyugatiaknak szánt luxuscikkeket) termelhetnek a volt gyarmatokon, milyen szántóföldön, milyen mennyiségben és milyen technológiával. Ennek a monokultúrás növénytermesztési rendszernek a mai napig további milliárdok érzik a súlyát az éhezőkön kívül, főként Afrikában és Ázsiában.
    Üdv. Paleo Toll

    VálaszTörlés