2011. december 4., vasárnap

Mi kerül Lurkó tányérjára?

Vélhetően nemcsak paleo gyermekek szüleinek okoz fejtörést az, hogy mit egyen a csemetéjük, különleges étkezési szokások esetén azonban még fokozottabb odafigyelést igényel a gyermekmenü összeállítása.
Hiszen nem egyszerűen csak az a cél, hogy ne korogjon a kicsik gyomra. A jóltápláltság olyan alap, amelyre hosszútávon és sokrétűen bátran építhetünk.
A jól táplált gyermek nemcsak fizikailag fejlett, de immunrendszere ellenállóbb a megbetegedésekkel szemben, nincsenek indokolatlan hangulati ingadozásai (amelyek könnyen előfordulhatnak a finomított szénhidrátokban gazdag étkezés esetén), az életkorának megfelelően érdeklődő, szellemileg pedig – a felnőtteket olykor megszégyenítő módon – sziporkázó. Lelkiekben is tetten érhető az odafigyelés: a gyermekek (különösen a két éven aluliak) fizikai igényeinek kielégítése nehezen elképzelhető az érzelmi ráhangolódás nélkül. Fontos tudnunk, hogy a gyermekünk éhes vagy valami más gondja van, hiszen nem jó stratégia étellel vigasztalni, ha ő másra vágyik és szintén melléfogás elterelni a figyelmét, ha egyszerűen csak éhes. Számos forrásból olvashatjuk, hogy a lelkileg kiegyensúlyozott gyerekek (stresszes társaikkal szemben) kevesebbet betegeskednek (illetve gyorsabban gyógyulnak) és több energiájuk marad a világ felfedezésére, ezért a tanulásban is jobban teljesítenek.
Nem titkolt célunk, hogy Lurkó testileg, lelkileg és persze szellemileg is jól táplált gyerkőc legyen. És milyen megtévesztően könnyű ezt leírni! Visszaolvasva a mondatot egészen úgy cseng, mintha a jóltápláltság mikéntje kéznyújtásnyira lenne tőlem, mondjuk a könyvespolcon és bármikor belenézhetnék, amikor elbizonytalanodom. Nos, a valóság az, hogy Lurkó táplálása rengeteg gondolkodás, aggódás, felszusszanás, együttműködés, no meg konyhai trappolás folyamatos összjátéka. Minden gyerek és család más, biztos recept nyilván nem létezik, de szívesen megosztjuk Veletek, hogy a paleo gyermekünket mi hogyan tápláltuk élete első éveiben és hogyan történik mindez mostanában (két év fölött).

Az első életév

A szoptatás fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni. Minél intenzívebben, minél hosszabb ideig történik, annál jobb a gyermeknek. Egyszer talán majd írok egy külön bejegyzést a szoptatási élményeimről (csodálatos pillanatokról és mélypontokról), itt egyelőre csak az anyatejes táplálás életbevágó szerepét kívánom aláhúzni. Lurkó születése után szinte közvetlenül, már az első órában szopott, az első napokban meg szinte megállás nélkül. A férjem csodálkozott, hogy miért nem készítettem több fényképet az újszülött Lurkóról és nehezen tudta elhinni, hogy egyszerűen nem volt erre időm. Lurkó állandóan mellettem volt, vélhetően ez az egyik oka annak, hogy a szoptatás olyan simán alakult.
Az első hónapok alatt természetesen záporoztak a kérdések, hogy Lurkó jó kisbaba-e, vagyis alszik-e éjjel. A helyzet azóta is változatlan: Lurkó jó gyermek, születése óta pedig egyetlen éjszaka sem telt még el felébredés nélkül. Az éjszakai szoptatás folyamatos és nagy kihívás, együttalvás (legalábbis közel-alvás) nélkül nem is tudom elképzelni, de tapasztalatom szerint a jóltápláltság alapfeltétele. Nyilván van olyan kisbaba, aki kevésbé igényli, illetve az igényét hangosan kifejező csecsemőt is le lehet szoktatni az éjszakai szoptatásról ilyen-olyan fortélyokkal, csak nem érdemes. Szoptatási nehézségek esetén szerintem nem a baba zavaró viselkedését kell „korrigálni”, hanem az anyukának kellene fokozottabb támogatást (ételt, biztatást, elismerést) nyújtani. Ugye apukák is olvassák ezt a bejegyzést? Kedves Apukák! A gyermekek optimális táplálását nagyban meghatározza az, hogy mennyire hatékony támaszt nyújtotok a kisbaba anyukájának.
A fél évig tartó kizárólagos szoptatás már szinte közhelynek számít, tapasztalatom szerint akár 8-10 hónapig is lehet nyugodtan kizárólag anyatejjel táplálni a kisbabát. Lurkónál 10 hónap után vettük észre, hogy nem nő már olyan ütemesen csak anyatejjel és ideje volna bővíteni a kínálatot. Lurkó 4280 grammal (58 centivel) született, féléves korában 10900 gramm és 76 centi, 10 hónaposan pedig 11850 gramm 82 centi volt. A percintilis görbék, illetve az orvosi és védőnői visszajelzések alapján úgy sejtjük, Lurkó kivételesen jól fejlődő csecsemő volt, tudtunkkal tápszeres babák között sem jellemzőek ezek a növekedési adatok.
A hozzátáplálás azonban kihívásokat tartogatott a számunkra. Már 7-8 hónapos korától kezdve sok mindent felkínáltunk Lurkónak, különböző szelíd hozzátáplálási módszerekhez folyamodtunk, de még egyévesen is három harapásnál vagy kanálnál többet semmiből sem fogyasztott. Egyéves koráig az anyatejen kívüli élelem alkalmankénti adagjai molekulákban voltak mérhetőek, ugyanis életének második féléve alatt biztosan nem fogyasztott el összesen 300 grammnál több gyümölcsöt, zöldséget és húst. Egyéves kora körül még intenzívebben próbálkoztunk (ekkor már a bölcsőde miatt is nagyon fontos lett a hozzátáplálás) és végül kevés almát, banánt, húslevest, édesítetlen teát sikerült bevezetni az étrendjébe. Bár ekkorra már kezdtem nagyon ideges lenni, aggodalomra nem volt ok, Lurkó ugyanis 12400 grammal és 83 centisen zárta az első évet. Jelenleg (kétévesen) megközelíti a 16 kg-t és 95 centi magas, vagyis megtermett és arányos az első éves vasgyúró méretek után. A fényképeket visszanézve most már mi is értjük miért csodálkozott annyira a gyermekorvosunk az első hónapokban (és próbált rávenni arra, hogy kevesebbet szoptassak), míg mi semmi különlegeset nem láttunk a dologban: ilyen a mi gyermekünk, sokat szopik, jól nő.

Egyéves kor után

Ez nálunk már a bölcsődés korszak kezdetét jelentette. A hosszú ideig tartó közösségbe való beszoktatás nemcsak Lurkó érdekeit, hanem a mi felkészülésünket is szolgálta. Az alatt a három hónap alatt, amíg Lurkó elkezdett fokozatosan egyre több időt közösségben tölteni és én még otthon voltam, a reggeli kapkodást is sikerült többé-kevésbé begyakorolni. Közös családi reggeli, pakolás nagy, kicsi és még kisebb dobozokba, babamasszázs, pelenkázás, öltözés és öltöztetés, indulás, mikor jön már az a szabadság, de legalábbis a péntek. Lurkó pedig szépen lassan beleszokott a szilárd ételek, hétköznapok és ünnepek világába.
A bölcsődés napirend sok tekintetben meghatározza a hétköznapjainkat. Az alvás és étkezések rendje vélhetően más volna, ha otthon lennénk, így viszont idomulnunk kell a közösségi szokásokhoz. És ez nem is gond, nem akarunk mi túl nagy feltűnést kelteni azzal, hogy mindent egy kicsit másképpen gondolunk... A cél az, hogy a saját elképzeléseinket következetesen összhangba tudjuk hozni a külvilággal, nem pedig az, hogy megbotránkoztassunk.
A bölcsiben három étkezés zajlik: tízórai, ebéd és uzsonna, ezeket kell otthonról dobozokban szállítani. A bölcsődei étkezéseken kívül sor kerül még a közösen elköltött reggelire és vacsorára, no meg a kiegészítő falatozásokra. A reggeli maradékát általában felpakolom Lurkónak tízóraira. Külön dobozba kerül a főétel (mindig valamilyen hús), illetve a köret (párolt zöldség vagy gyümölcs). Olykor levest, illetve süteményt is pakolok, hol gazdagabb, hol szegényebb a napi felhozatal. A bölcsiben szoktak kapni a gyerekek „jutalom” ételeket is, erre a célra szoktam beszerezni 100% gyümölcsből készült, előre csomagolt szeleteket (kereskedelmi forgalomban kapható), hogy Lurkó is részesüljön a jóból, de mégse puffasztott gabonát fogyasszon, mint a többiek.

Az őszi-téli bevásárló listánkat és egy megszokott heti menünket megtaláljátok itt.

Táplálási kihívások

A leírtak alapján a kedves Olvasó talán azt hiszi, hogy Lurkó mindig mindent szívesen elfogyaszt, amit főzök, soha nem válogat, tökéletesen érti a paleos étkezési szokásainkat és lelkesen együttműködik a hétköznapok forgatagában. Szó sincs semmi ilyesmiről! Legalábbis egyelőre… Bízunk benne, hogy hosszútávon ő is sok mindent megért majd a táplálkozás szerepéről és az étkezéssel kapcsolatos otthoni beszélgetéseink számára is hasznosak lesznek. Jelenleg azonban túl kicsi még ahhoz, hogy a miérteket megértse, ugyanakkor elég nagy ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon (mit akar megenni, mit nem). Így aztán mindennaposak a táplálási kihívások, a megoldásokhoz pedig nagyjából a következő ötleteket alkalmazom:

1. Olyant főzök és pakolok, amit Lurkó szeret

Lurkó nagyon kevés dolgot szeret igazán, de amit szívesen fogyaszt, még azt sem tudná nap mint nap megenni. Legszívesebben húst és almát eszik, a táplálkozása nagyjából ezen a két alapon nyugszik (no meg anyatejen). Ha nem ízlik neki, amit főztem, gyakrabban szopik, ami meglehetősen fárasztó, ezért nagyon iparkodom elcsípni az ízlését. A húst elsősorban grillezve vagy zsírban párolva (főtt húst ritkán fogad el, panírozottat meg egyáltalán nem kap), almát nyersen vagy enyhén párolva. Nagyon kevés zöldséget eszik, a zsírokat viszont nagyon szereti. Minél zsírosabb a hús, annál szívesebben fogyasztja. Az almát is gyakran keverem kókuszzsírral vagy vajjal, illetve gyakran teszek hozzá valamilyen magőrleményt vagy maglisztet is (darált diót, darált mákot, kókuszpelletet).
Mindig adódnak olyan napok, amikor Lurkónak nem igazán ízlik a felpakolt étel és ilyenkor gyakran hallom a bölcsődében, hogy vélhetően azért nem evett, mert látta, hogy a többiek más színű és állagú ételt fogyasztanak. Többször biztattak arra, hogy nézzem meg a többiek napi menüjét és ahhoz hasonlót pakoljak én is. Ismerve az étrendünket, nyilvánvaló, hogy elsősorban ezzel hozzák összefüggésbe az átmeneti étvágycsökkenést. Pedig a „válogatósság” nem kizárólag a paleo gyermekek sajátja: ha nem volna speciális étrendünk, akkor is belebotlanánk olykor olyan ételekbe, amelyeket a gyermek nem szívesen fogyasztana el. Persze, meglehetősen frusztráló érzés, ha Lurkó nem eszik úgy és annyit, ahogy én elképzeltem, de akkor sem az a megoldás, hogy vagy makarónit adok neki vagy olyant készítek, ami a makarónira a megtévesztésig hasonlít. Nem az a cél, hogy a nyugati étrendet imitáló ételeket fogyasszunk, hanem alapvetően más az ételhez való hozzáállásunk, egészen mást tekintünk emberi fogyasztásra való tápláléknak. És ez a gyermekek előtt sem titok.

2. Kiegészítő ételek

Ez igazán nagy kihívás, ugyanis tapasztalatom szerint gyakran éppen a kiegészítésre szánt ételek terjeszkednek agresszíven a főételek felségterületére. Komoly szülői erények (határozottság, következetesség, kreativitás, beleérzés, stb.) kellenek ahhoz, hogy ezek a nassolásként fogyasztott ételek a nekik szánt szűk keretek között maradjanak. Kekszek, cukorkák és gyümölcslevek nélkül nem azért nehezebb, mert nincs egyéb finom alternatíva, hanem azért, mert ezeket is külön-külön saját kezűleg, otthon érdemes elkészíteni. Nagyon jó döntés volt, amikor részben nyitott konyhát terveztem az otthonunkba, mert így az állandó sütés-főzés közepette is részt vehetek a nappaliban zajló tevékenységekben.
Lurkó a következő kiegészítő ételeket fogyasztja: friss idénygyümölcsöket (keveset fogad el, de mi folyamatosan fogyasztjuk és őt is kínáljuk), szárított gyümölcsöket (jaj, ez még nekünk felnőtteknek is nagy kihívás, főleg vörös áfonya, datolya és mazsola kerül terítékre), magokat (dió, kesu dió, darált mák), paleo sütiket (ötletekért lásd a Konyhánkban ajánlott blogokat), illetve nagy ritkán minőségi fekete csokoládét (kis mennyiségben kap ugyan, de Lurkó nagyon számon tartja ezeket az ünnepi pillanatokat, kéthavonta egyszer). A cél az, hogy a kiegészítő étel viszonylag kis mennyiségű és tápanyagokban dús legyen. Tisztított csapvizet és édesítetlen teát iszik.
Végül pedig meg kell említenem azt a kevésbé paleo válságmegoldást is, ami egy-egy nehezebb időszakban szintén előkerül: a rizs- és szentjánoskenyérmag-alapú gyógyászati pép, ami sok rossztól mentes ugyan, de szénhidrátterhelés tekintetében cseppet sem megnyugtató. A józan eszünk azonban olykor azt diktálja, hogy kerüljük ki a mereven értelmezett paleo csapdáját és átmenetileg kössünk nagyobb kompromisszumokat is. A ritkán előforduló megbetegedések idején vagy elhúzódó konyhai ihlet híján, amikor napokig sehogy sem sikerül Lurkó kedvére főzni, bizony nagy megkönnyebbülést hoz ez a rugalmas hozzáállás.

3. Étrend kiegészítők

Lurkó születése óta naponta kap D-vitamint, egyéves kora óta pedig halolajat is. Rendszeresen (de nem naponta) kap multi vitamint, külön C- és B-vitamint is. Olykor pedig pro biotikumot és enzimeket is.

4. Mindig van nálam valami paleo harapnivaló

Üres zsákkal szinte soha nem megyünk el otthonról és egyébként is minden adódó alkalmat megragadok arra, hogy tápanyagokat juttassak Lurkóba (ez elég viccesen hangzik, de tény). Nem, nem etetem folyamatosan, de gyakran kínálom. A játszótérre is úgy megyünk, hogy egy almát zsebre vágok.

5. Kritikus, megfigyelő álláspont

Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a modern paleo étrend állandó mozgásban lévő tudáshalmaz, nem pedig megkövült dogma. A gazdagodó egyéni tapasztalatok és a legújabb kutatások fényében kell folyamatosan értékelni és újraértékelni a magunk és gyermekeink táplálkozási szokásait. Végül is a saját életünkben mi vagyunk a legfontosabb kísérleti alanyok: hiába tekinthető valamely táplálék elvileg paleo alapanyagnak, ha valamilyen személyes okból kifolyólag mégsem szolgálja az egyéni egészségünket (a nem paleo alapanyagokról – például a gabonafélékről – ma már tudjuk, hogy mindenkinek ártanak, nem pedig csak az arra érzékenyeknek). Lurkó esetében például észrevettük, hogy egyes paleo élelmiszerek (mint például a citrusfélék, egyes savanyúságok, tojás, mandula, lenmag) fogyasztása esetén olykor érzékenyen reagál (kiütések, piros foltok jelennek meg a bőrén). Érdemes tehát alaposan megfigyelnünk magunkat és gyermekeinket, hogy paleo keretek között is megtaláljuk a legmegfelelőbb étkezési szokásokat.

6. Asszertív, azaz érdekérvényesítő fellépés

Az emberi kapcsolatok - különösen a hozzánk közel állókkal - rendkívül fontosak a számunkra, a szeretteinkkel és környezetünkkel való jó kommunikáció pedig életbevágóan fontos. Hosszú és mélyenszántó beszélgetések, hiteles érvelés kell ahhoz, hogy a felvállalt nevelési, táplálkozási és egyéb elveinket a környezetünkben is (nemcsak zárt ajtók mögött) gyakorlatba ültessük. Érdemes felütni a szakirodalmat és elsajátítani, illetve folyamatosan gyakorolni az asszertív magatartás sajátos jegyeit. Ez nem agresszív fellépést, hanem az egyéni érdekek hatékony foganatosítását jelenti elsősorban. És amint már tudjátok, gyermekeink jóltápláltsága mindannyiunk alapvető egyéni érdeke.

Köszönöm, hogy velem gondolkoztok:
Bogyó

7 megjegyzés:

  1. Hú, figyelemre méltó méretei vannak a Lurkónak! Az én kisfiam 33 hónaposan is csak 13 kg. A 10 kg-ot is csak bőven egy évesen érte el. Igaz, a többi gyerekhez hasonlítva vékony, de izmos, na és persze ő is paleon van.
    A (szintén paleos) kislányom pedig 8 hónaposan 8 kg.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük! Lurkó nem eszik mindig jól, gyakran kihagy egy-egy étkezést és néha csak minimálisat fogyaszt az ételből, de azt gondolom, hogy a hús-zsír kombináció, zöldséggel és gyümölccsel kiegészítve (no meg a gabonafélék és cukrok kerülése) jól megalapozza a fejlődésüket és a hosszútávú egészségüket. Ezen belül nyilván lehetnek (és vannak) egyéni eltérések, akárcsak a temperamentum tekintetében. A kisfiad jár már közösségbe? Hogy boldogultok a paleoval gyermektársaságban?
    Bogyó

    VálaszTörlés
  3. Nem, nem jár közösségbe, itthon vagyok a két picivel.
    Ha társaságban vagyunk, nehéz elkerülni a nem paleos kaját, már az egészséges táplálkozás mániás anyósom sem fogadja el az étrendünket.
    Ha étterembe megyünk, ott viszonylag könnyen megy a paleo.
    Ha iskolába megy, szerintem nem lesz nagy gond, mert Steiner iskolába szeretnénk járatni, ahol az egészséges táplálkozás fontos, és például édességet, cukros üdítőt nem szabad bevinni. Nálunk nincs közétkeztetés, így mindenki maga viszi a kajáját.
    De ez még egy picit odébb van.

    VálaszTörlés
  4. Szerintetek, ha kisebbik lányom bölcsibe kerül 2 évesen, és hirtelen kap mindent (liszt, tej, cukor), és addig paleós, nem lesz baja? Nem hiszem, hogy megoldható lesz, hogy csak azt egye, amit én csomagolok. Pécsen ez nem divat:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jutkaditka!
      Jó kérdés... ezzel mi is szembe kell majd nézzünk jövőre (óvodakezdéskor). Állítólag érzékenyebben - és nem strapabíróbban - reagál a szervezet, ha nincs hozzászokva a nyugati étrendhez. Szopik még a kiskányod? A glutén bevezetését anyatej mellett ajánlják a nyugati orvosok (sejtenek ők valamit), így talán kevésbé megterhelő.
      Minden esetre, én kétféle stratégiát tervezek: 1/ mégiscsak megpróbálom megbeszélni a nénikkel a dobozos otthoni ételt (ki tudja, még sikerülhet is), 2/ nagyon figyelem a gyermeket (betegségek, allergiás reakciók, indokolatlan hangulati ingadozások, stb.) és adott esetben orvosi papírral igazolom, hogy az étrenddel valami nem stimmel. Ebben az esetben kénytelenek lesznek a megoldásban együttműködni - akár diétás ételt kínálnak fel, akár megengedik az otthoni kosztot. A bökkenő az, ha az allergiatesztek nem mutatnak ki semmit és nincs más módom igazolni, hogy a gyermekem nem úgy fejlődik, mint amit korábban (más étrend mellett) tapasztaltam. Egyébként pedig bízom benne, hogy a mindennapos otthoni étkezések, a családi minta és a paleo szemléletű nevelés együtt hosszútávon mégiscsak eredményre vezetnek. Mit gondolsz?

      Törlés
    2. Kedves Jutkaditka,
      Mi már túl vagyunk az óvodán. Botit nem engedtem közétkeztetésben enni (4-5 évig vizsgálták, hogy miért is csont és bőr a gyerek - allergiát nem találtak, így én egészséges étrendre fogtam. Az óvodába nem engedték be az általam főzött ételeket.... Évekig haza kellett hoznom ebéd előtt. Majd több év után kértem, hogy bent ehessen. Csak az önkormányzat engedélyével sikerült ezt véghezvinnem, számtalan levélváltás árán (eztuán már mindenki, aki a kerületben ilyen helyzetben van, viheti az ételt :)). Az ovi szerint 6 évesen (3 év egy közösségben) miért nem viszem át a drága pénzen fenntartott ételallergiás oviba....
      A lényeg, hogy mielőtt bölcsibe vinnéd, járj utána az önkormányzatnál, hogy viheted-e az ételt neki. :) Ja, persze ehhez nekem kellett egy "gasztroenterológiás bizonyíték" is (volt egy laktoz-intollerancia vizsgálati eredményünk szerencsére).

      A Decathlonban lehet venni egy termoszt, amiben két kis dobozka van. Botinak minden reggel frissen tettem bele az ételt, ami ebédig meleg is maradt - így nem kellett microzni sem. Tányért, kanalat is vinnem kellett neki, nehogy a közös konyhába bekeveredjen az én általam főzött ételből... :(
      Az iskola már szerencsére szó nélkül fogadta, hogy másképp táplálom a gyerekeimet. :)
      Boti most 8,5 éves és végre 20 kg!!! :)

      Szép napot!
      Judit

      Törlés
  5. Kedves Paleocsalád!

    Szabad megkérdezni, hogy konkrétan milyen vitamin készítményeket adtok Lurkónak?
    Köszönettel:
    Kati


    VálaszTörlés