2012. december 9., vasárnap

Ropogós mángold

A sötétzöld, leveles növények - még a pontos élettani hatásuk ismerete nélkül is - olyan egyértelműen fogyasztásra kínálkoznak a számomra, hogy egészen meglepődtem, amikor „kultúrnövény” leírását olvastam a mángoldnak. Ha kultúrnövény, akkor földművelés, és ha földművelés, akkor felkiáltójel - kattogott az agyam. Aztán rögtön mosolyogtam is magamon, hogy ilyen alapon szinte kizárólag csak a vadon termő szamóca és az erdőben gyűjtött fekete áfonya volt valaha is igazán paleo étel az életemben, azok is a Szent Anna tóra emlékeztetnek, nem pedig a hétköznapi táplálkozásunkra (de hogy jön ez ide?).

A leírások szerencsére hozzáfűzik: „ősi” kultúrnövény. És ez már egészen belesimul a paleos gondolatmenetbe. A mángoldot korábban próbáltam már főzelék formájában is elfogadtatni a családommal, és nem arattam nagy sikert – magamnál sem, nemhogy mondjuk Lurkónál. De ez a ropogós mángold, ez valami egészen más!
 
Az „ősi” alatt pár ezer évet kell érteni, nem évek tízezreit, de semmi kétségem nincs afelől, hogy a mángold mai kultúrnövényként is remek csemege lesz a paleo étrendünkben. A C-vitamin ugyan vélhetően kisül belőle, de a jelentős A-vitamin tartalmából talán megmarad valamennyi a grillezés során is, és mindenképpen könnyen emészthető, különleges finomság készül belőle. A mángoldnak állítólag kevés a betegsége és a kártevője, ezért nem igényel számottevő vegyszeres növénykezelést, amiért külön piros pontot érdemel.

Így készítem el: megvásárolok egy fél kg mángoldot a Lehel piacon, kivágom a szárát (amit sokan hasznosítanak, de én attól tartok, hogy túlságosan kesernyés ízet nyújt, ezért inkább mellőzöm), és egy nagy tálban töltök rá két evőkanál olívaolajat, illetve négy kiskanál telített sóoldatot. Egy-két marék diót is beleszórok, és jól összekeverem, hogy minden levelet és magot alaposan befedjen a sós-olajos öntet. Sütőpapírral bélelt tepsiben egymás mellé helyezem a leveleket, vigyázva arra, hogy ne fedjék egymást, így mindegyik külön-külön sülhet (több rendben). Alacsony lángon, körülbelül 100-120°C-on addig grillezem, míg papírszerű állaguk nem lesz (ez körülbelül 10-15 perc sütési idő). Kemény, igazán ropogós leveleket húzok elő a sütőből, és azonnal fogyaszthatóak is – Lurkónak sem kell semmi biztatás hozzá. Gyakran fogyasztjuk vasárnap délutánonként, uzsonnára.
Jó étvágyat hozzá!
Bogyó

2 megjegyzés:

  1. Bocs, de: decemberben mángold? Nálunk csak a fagyasztóban van...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Laverne! Értem a meglepődést, de csak megerősíteni tudom, hogy a Lehel piacon az egyik őstermelő család decemberben is árult mángoldot. Valójában egészen addig, amíg a hó be nem borította. És ha visszaemlékszel, december elején még kevés hó hullott... fagyasztott mángolddal egyébként valóban nem próbálkoznék. Köszönöm az érdeklődésedet!
    Bogyó

    VálaszTörlés