2012. október 2., kedd

Sós-fokhagymás sütőtök

A Homoród-mentén élő nagytatámtól az idén tanultam meg egy számomra új, az éléskamra tartalmára vonatkozó életbölcsességet, miszerint szegény Szent György, gazdag Szent Mihály. Ha mostanáig Neked sem volt ismerős ez a mondás, ne bizonytalanodj el, kedves Olvasó: csavaros székely gondolkodás az idő és a rendelkezésre álló élelem összefüggéseiről.
 

A szeptember végén ünnepelt Mihály-nap sok tekintetben tényleg megnyugtató gazdagságot és színt hozhat az életünkbe. Az őstermelői piacok csak úgy pompáznak ilyenkor: a sokféle sütőtök formája, színe és ízvilága valódi örömforrás lehet.



A sütőtököt mi eddig mindig egymagában, édesen fogyasztottuk, és ősztől tél derekáig volt időnk betelni ezzel a selymes ízzel. Egészen meglepődtem, amikor a budapesti Lehel piacon a galgahévízi árusaink hokkaidó (japán) sütőtököt raktak elénk és biztattak, hogy sós-borsos-zsályás ízesítéssel próbálkozzunk. Zsálya akkor éppen nem volt otthon, de az ötlet fokhagymás-olívaolajos formában mégiscsak napvilágot látott, és nagy felfedezésnek bizonyult. Bár nem mindenkinél aratott osztatlan sikert: Lurkó kóstolásra sem tartotta méltónak, a nagytatám pedig – amikor egyszer Budapesttől Homoródalmásig hurcoltam a japán tököt – megkóstolta ugyan, csak épp nem lelkesedett. Azért szépen lassan én is szert teszek némi bölcsességre.
 

De akkor miért írok erről blogbejegyzést? Hát mert Paleo Tollnak és nekem viszont nagyon ízlett a sütőtök újonnan megismert ízvilága, és fényképezni is nagyon élveztük ezeket az alapanyagokat. Ráadásul reméltük, hogy Ti is kedveteket lelitek majd benne, az ízben és képekben egyaránt. Szóval így készül: a hokkaidó tököt olyan formán daraboljuk fel, hogy a magok eltávolítása után tölthető kelyheket kapjunk, amelyből lehetőleg nem folyik ki az olívaolajban elkevert sós-borsos-fokhagymás öntet. A tököt egymagában sütöttük 180ºC-on körülbelül 40 percig, majd az öntettel együtt további 15-20 percig. Ennyi idő éppen elegendő ahhoz, hogy a fokhagyma még megőrizze a ropogós frissességét, de a tököt is jól átjárja a fűszer. Péntek esti csemege lett belőle.
 

A hokkaidó töknek puhára sül a héja, így azzal együtt elfogyasztható. A kanadai sütőtököt pedig készre sütöm, eltávolítom a héját, feldarabolom, és utólag keverem hozzá a korábbihoz hasonló öntetet. Ehhez három evőkanál olívaolajt keverek össze két kiskanál telített sóoldattal, kevés borssal, némi citromlével, és – ízlés szerinti mennyiségű – felcikkezett fokhagymával. Szerintem ilyen formában is nagyon talál hozzá valamilyen erőteljes ízű, friss zöldfűszer. Zsályát is használtam már, de nagyon ízlett az indiai „Subja” bazsalikom levelével fűszerezve (ezzel a szép, halványzöld lombozatú, bíbor virágzatú, erőteljesen fahéjas illatú bazsalikommal), és fodormenta levéllel is el tudom képzelni.

Sok örömet kívánok a gazdag őszi napokhoz!

Bogyó

6 megjegyzés:

  1. Vajon egyszemélyes háztartásban hogyan lehetne ilyen finomat sütni? Talán a maradék sült tököt püré formájában lefagyasszam? Ha már a gázsütőt is bekapcsoltam miatta, ne fogyasszon energiát fölöslegesen, nem érdemes kicsike adagot sütni.
    Közben még a múltkori bejegyzésen is gondolkozom: valamikor régen olvastam, hogy ahol rendszeresen maniókalisztből készült ételeket esznek az emberek, fogyasztanak némi agyagot is, mert tapasztalták, hogy a bélben megköti a maniókában benne maradt mérgező ciánvegyületeket. (Az iszapolt, tisztított agyagot, krétaföldet sok helyen csinosan adagokra osztva a piacon árulták.) A maniókát hagyományosan hosszas, nehézkes eljárásokkal, sok munkával nagyjából méregtelenítették, de nem eléggé. Elgondolkozhatunk: ennyire kell a keményítő, a belőle származó energia az embereknek? Ennek talán egy relatív túlnépesedés lehetett a fő oka, hogy szinte mindenütt áttértek a gabona, kukorica, rizs, krumpli, stb termesztésére. Tényleg, mit is ettek az emberek a 17-18. századig itt a Kárpát-medencének azon a részein, ahol a búza és a rozs nehezen terem meg, és még nem ismerték a kukoricát és krumplit? Sok kérdést a régészet és a néprajz már megválaszolt, de mi is kíváncsiak vagyunk rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsanna!
      Nálunk is előfordul, hogy marad meg a sütőtökből, ilyenkor más ételekhez is felhasználom a következő egy-két napban. Szívesen hozzákeverem alapanyagként valamilyen édes süteményhez, vagy remek szuflé is készíthető belőle, hús mellé. Pudingként is szeretjük: érett banánnal együtt villával szétnyomkodva (ugye turmixolni nem szoktam), kókuszzsírral, egy kanál kakaóval, kókusztejjel kikavarva.
      Köszönjük a megosztott gondolatait, és a témaötletet is megjegyeztük magunknak.
      Bogyó

      Törlés
  2. érdekes, én nem szoktam a sütőtökre édességként gondolni… talán mert kiskoromban nem szerettem, nem ettem sokáig és aztán meg olyan répaszerűnek tűnt az íze, amit kis sóval magában eszik az ember (vagy natúr köretnek valamihez...)? ki tudja.
    amúgy egyszemélyes háztartásnál sztem vagy érdemes beszerezni egy kis grillsütőt az egyszemélyes fogásokhoz, vagy többnapos adagokat csinálni, ahogy mondod. amúgy kb. tényleg bármihez jó a sütőtök köretnek, vagy pl. összetört formában rántottába, vagy mondjuk reszelt répával, céklával összekeverve zöldségfasírt-alapnak, vagy süteményekbe, vagy „műzlik” alkotóelemének is (műzlinek én egy gyümölcs-kókuszreszelék-kókusztejszín alapú egytálételt szoktam csinálni néha).
    de ahogy elképzelem, mondjuk összepépesítve meg egy kis vajjal, v. kókusztejszínnel kikeverve sztem finom szószt ill. „szendvicskrémet” is lehetne csinálni belőle...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó ötletek, Mau, köszi! A zöldségfasírtot még a napokban elkészítem, hátha Lurkó is megeszi.

      Törlés
  3. Amire ma jöttem rá, hogy a sütőtökös májkrém nagyon finom, és a natúr májjal ellentétben N is nagyon lelkesen elfogyasztotta (egy jó részét csak úgy magában!). A nagyon lelkes alatt azt értem, hogy most körülbelül negyed órája nyalogatja a tányérjáról a maradékot. Eddig ha májat csináltam, akkor utoljára ette meg, ha egyáltalán.

    Volt egy kis maradék tökvégem, ami tegnap már nem fért bele a sütőbe, azt megsütöttem meg megpirítottam negyed kiló májat vajban, apróra vágva, összetrancsíroztam őket, meg belekevertem egy tojást meg némi póréhagymát (ami kivehető méretű darabokban elég hülyén néz ki benne, szóval szerintem elhagyható, vagy kisebb darabokra kell vágni), illetve egy kis pirospaprikával meg csilivel fűszereztem.
    A tök nem volt benne önálló íz (ettől tartottam egy kicsit, de úgy voltam vele, hogy nagyon ehetetlen biztos nem lesz még ha nem is illenek össze annyira), viszont remekül ellensúlyozta, lágyította a máj ízét. És emellett nagyon szép melegbarna színe is lett.

    Frissen, melegen folyósabb, szószszerűbb volt, hidegen meg volt önálló állaga is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, a máj+sütőtök is nagyon finom lehet. Jövő hétre úgy vásárolok majd, hogy ezt a kettőt társíthassam! A zöldségfasírt meg ma lesz vacsorára...

      Törlés