2012. július 16., hétfő

Paleo receptek sátorozáshoz

Néha jó elegáns gyöngysort viselni, különleges budapesti éttermekben csevegni a kollégákkal vagy barátokkal, és megélni azt, hogy a belvárosi lét akár fontos is lehet. Néha meg egyszerű és szép az élet mondjuk a Balaton partján. Csak semmi elegancia: kemping!
Pedig sokáig azt hittem, hogy én nem is szeretem a Balatont, a sátorozás pedig valami egészen megmosolyognivaló, filléres hóbort. Ahhoz, hogy kiderüljön: epekedem azért a szabadságért, amit az egyszerűség öröme, a folyamatos természetben való lét, az ismerős ismeretlenekkel való beszélgetések, a kora (vagy éppen késő) esti lefekvések és a szabad ég alatt való alvás tud nyújtani.

Úgy sejtem, a friss olvasmányaimnak is tulajdonítható az, hogy egészen más szemmel nézek a kempingezés élményére, mint évekkel ezelőtt. Különlegesnek mindig is különleges volt a sátorozással járó felfordulás, de azok a kényelmi szempontok, amelyek korábban borzasztóan hiányoztak, ma inkább más jellegű élmények útját egyengetik. Valamiféle sajátos felszabadultságot jelent a sátorozás kötetlensége és ezt nemcsak újabban magamon, hanem különösen Lurkón vélem felismerni. Nagyon érdekesnek találom például, hogy Lurkó, aki új helyszínen és új emberek között eleinte egészen tartózkodóan (mondhatni ellenségesen) szokott olykor viselkedni, a kemping területén teljesen otthonosan mozog, és nagyfokú magabiztossággal lakja be az egész teret. Igaz, egészen kis területű, családias és meghitt kempinget találtunk a Balaton partján, és talán éppen ebben állhat a mindannyiunkat érintő felszabadultság nyitja.
Ezt az érzést ugyanis semmilyen más, kényelmesebb nyaralóhelyen nem éltük ilyen formán meg, tehát biztosan nincs összefüggésben a szállás eleganciájával. Inkább arra gondolok, hogy a kemping valamelyest zárt közössége, a kedves és figyelmes sátorozók, ugyanakkor a természettel való szoros összekapcsolódás válthat ki ilyen felszabadultságot és biztonságérzetet bennünk. Lurkó (aki még nincs három éves) úgy jár körbe a futóbiciklijével, hogy gyakran hosszú percekre is eltűnik a szemünk elől, de sem neki, sem pedig nekünk nem jut eszünkbe aggódni. Mindenki egy kicsit szemmel tartja. Szóval azt sejtem – és itt kanyarodom vissza az olvasmányaimhoz – hogy a sátorozás bizonyos archaikus, rég elfelejtett élményt ébreszt fel bennünk. Valami olyan közösségi létformára emlékeztet, ami a szállodák és apartmanok világában egyszerűen fel sem merül. Talán nem véletlen ez a visszakapcsolódás, hiszen a vadászó-gyűjtögető létforma kulturális evolúciónk jelentős részét képezi, amiről például John Gowdy-nál és Peter Gray-nél is olvashatunk (a pontos hivatkozásokat lásd a Könyvek között).
Fajunk létezésének szinte teljes ideje alatt az emberek vadászó-gyűjtögetőként éltek. Az „azonnali megtérülésen” alapuló közösségek (amiről már volt szó itt is) körülbelül 25-50 főt számláltak, ideértve felnőtteket és gyermekeket egyaránt. Ezek a csoportok a táplálkozási és egyéb igényeknek megfelelően igen mobilis közösségek voltak. Minden új sátorhelyen egy-egy család maga állította fel a kis átmeneti hajlékát alig pár óra alatt. A folyamatos költözés miatt az anyagi javaknak nem volt különösebb értékük, hiszen ezek felhalmozása csak nehezebbé tette a vonulást. A mobilitás egyébként nem csak az egész közösségre, hanem az egyénekre és családokra is jellemző volt, hiszen nem állandó, meghatározott létszámú csoportokban éltek. Mindenkinek voltak barátai vagy rokonai más közösségekben is, és gyakori volt az átjárás az egyes csoportok között. Hosszabb látogatás, házasságkötés, konfliktusok elől való menekülés vagy egyszerűen csak a másik csoport tagjai és kialakított közösségi szokásai iránti nagyobb lelkesedés is indokolhatta a másokhoz való csatlakozást. Vagyis valamely közösséghez való tartozás mindig egyéni elhatározás kérdése volt és akár a csatlakozást, akár a kilépést – mint az egyén autonómiájának megnyilvánulását - nyitottan fogadta a csoport többi tagja. Ezért is mondja Peter Gray a vadászó-gyűjtögetőkről, hogy egészen játékszerű életet éltek. John Gowdy pedig úgy fogalmaz, hogy bőséges szabadidejük mellett (vagy éppen amiatt) a vadászó-gyűjtögető emberek hihetetlen személyes szabadságot is élveztek.
Szóval minket is egészen elragad a sátorozós-játék szelleme, amikor egy-egy hétvégét a Balaton parti kempingben töltünk. Ilyenkor az egész heti bevásárlást át kell szervezni és úgy kell pakolni, készülődni, hogy a paleo konyhánkat a sátortáborban is élvezhessük. Igaz, helyben is kapható egy-egy paleo(közeli) fogás (sült hal, gyros, salátafélék, stb.), de így is több étkezést kell megoldani a saját készletből. A konzervek már nem jönnek szóba, és már évek óta nem fogyasztunk tejfölös lángost sem. Így aztán elsősorban az otthon előre elkészített, illetve a közös tábori tűzhelynél sütött-főzött ételek kerülnek terítékre. Például:

És ha most azt hinnétek, hogy fiatal hippi szülők vagyunk, akik nagy virágokat ragasztanak a lakóhelyül is szolgáló nyugatnémet autójukra, akkor tévedtek. Az „Én elmentem a vásárba fél pénzzel” kezdetű gyermekdalok korszaka előtt szívesen hallgattunk ugyan a hippikhez is köthető zenét, de a mozgalommal egyébként nem rokonszenvezünk. Viszont van egy új sátrunk, amivel – gondolom – mélységes csodálkozást váltanánk ki a vadászó-gyűjtögető közösségekben, mert két másodperc alatt felállítható ugyan, de a sátorbontás a lelki békénket is próbára teszi, mire sikerül végre behúzni a zipzárt a huzaton. Összecsukható asztalokat, székeket és sok egyéb tábori kelléket pedig idővel talán majd vásárolunk, egyelőre élvezzük a puritán tábori életet és azt, hogy beférünk az autónkba.
Jó pihenést mindenkinek!
Bogyó

7 megjegyzés:

  1. Ha nem titok, merre voltatok? Mi is hasonló sátorozást tervezünk augusztusra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!
      a kempingnek nincs saját honlapja. kérlek, írjál egy e-mailt nekünk a paleocsalad-kukac-gmail-pont-com címre, hogy pontosabb útbaigazítást adhassunk.
      Üdv.
      Bogyó

      Törlés
  2. Tudom, semmi extra hozzászólás, de tudnotok kell;
    tetszik,tetszik,tetszik, mindig tetszik amit írtok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juca, ez nagyon megerősít és felemel! Köszönjük szépen :)

      Törlés
  3. Hazaérkeztünk, jó volt, köszönjük az infót! :)

    VálaszTörlés
  4. Egy rövid beszámoló:
    Kedvesek a fenntartók, előre nem is javasoltak konkrét helyfoglalást, hogy körbejárhassuk. Meg is tettük, és hát a gyermekek délutáni alvását szem előtt tartva, szuper árnyékos helyt találtunk. Jól jártunk vele, mert pont kánikulai időszakban sikerült nyaralnunk.
    Bár szinte teljesen tele volt a kemping, nem volt zavaró, kellemesen szellősen helyezték el a sátrakat.
    A strandot élvezték a gyerekek (bár a homokos tengerpart azért más), nehéz volt őket kicsalogatni a vízből (26-28 C fok).
    Élelmet sokat vittünk, főként halkonzerveket. A környéken sok étterem található, hekkel, gyrossal, salátákkal, így nem okozott problémát az étkezés sem. Hozzáteszem az árak nem magasak, csak az adagok csökkentek le kicsit :)

    Amit nem értettem, hogy mindenki akinek mondtuk hova megyünk nyaralni, döbbenten kérdezte, hogy mi lesz a gyerekekkel? Meg hogy bátrak vagyunk stb. Őszintén megmondva, a gyerekek jobban bírták a sátorozást, mint az összkomfortos lakást...

    És Bruce voltam, csak valamiért nem tudom felülre varázsolni a nevem :)

    VálaszTörlés