2012. március 11., vasárnap

Az egészségtelen kukorica

A puliszka, vagy más – Magyarországon is használatos - nevein kukoricakása, kukoricadara, polenta, kukoricamálé, málé egészségtelen mivolta sajnos még ma sem köztudott a magyarság körében. Pontosabban fogalmazva, kevés az olyan nemzet, amely ismerné a kukorica igazi veszélyeit.
Annak ellenére, hogy az alábbiakban kiemelt tények és adatok elérhetőek nyomtatott formában és az interneten egyaránt, azt tapasztaltuk, hogy ez a nagyfokú információáradat sem biztosít kellően széleskörű tájékozottságot a tudatosan táplálkozók számára.


Szendi Gábor hívta fel először a figyelmünket arra a kutatásra, amelyből kiderült, hogy az amerikai indiánok csontleleteiben nyomokat hagyó betegségek összessége a kukoricatermesztés, vagyis a földművelés kezdetével hozhatók összefüggésbe. Időközben számos érdekességet olvastunk még ebben a témában és ezeket most a saját következtetéseinkkel együtt  a blogunk olvasóival is megosztjuk. Megdöbbentő, hogy a kukorica általánosan egészségtelen természetéről 2012 hajnalán az interneten elenyésző számú cikk található. Arról viszont megjelent néhány ébredező leírás, hogy a pattogatott kukorica nem túl egészséges, illetve az amerikai kukoricaszirup - a fruktóz tartalma miatt - egyenesen botrányos. Az alábbiakból viszont kiderül, hogy a kukorica egészséges mivolta bármilyen elkészítési módjában több mint kétséges.

A puliszka (és persze egyéb olcsó és silány minőségű élelmiszerek) fogyasztása nem kérdéses azokban a szegény országokban, ahol a népesség éhhaláltól való megmentése a tét, de sajnos még ott is a kukorica évente több ezer ember megbetegedését, és több száz ember halálát okozza a tudatlanság miatt. Ezzel szemben, a fejlettnek mondott nyugati világban, ahol nem egyszerűen a túlélés a cél, éppen a húsok fogyasztását elítélő reformtáplálkozás miatt kerülhetett újra előtérbe a nagyszüleink korában még szegénykosztként fogyasztott kukoricamálé. A vegetáriánus reformtáplálkozás híveinek egy része ugyan nem ajánlja napi fogyasztásra a puliszkát, de éppen elég dicséretet híresztelnek róla ahhoz, hogy a tájékozatlan ember nyugodt szívvel fogyassza bármikor. Az utóbbi időben a kukorica a glutén mentessége miatt is egyre inkább előtérbe került, pedig – mint az alábbiakból kiderül - az összes gabona közül talán a kukorica a legártalmasabb, ha bárki egyáltalán rangsorolni kívánná az olcsóbbnál olcsóbb, silányabbnál silányabb, mérgezőbbnél mérgezőbb mai alapélelmiszereket.

Székelyföldi származásunknak köszönhetően az anyaországiakhoz képest vélhetően szélesebb tapasztalatokkal rendelkezünk mind a puliszka fogyasztásával, mind pedig a hatásaival kapcsolatosan. Erdély, de még inkább Románia távolabbi vidékein meglehetősen kiterjedt és életszerű tapasztalatokkal rendelkeznek erről a rossz minőségű élelmiszerről. A mai Románia területén ugyanis évszázadokon keresztül viszonylag nagy mennyiségben fogyasztották a puliszkát (és fogyasztják mind a mai napig) különféle elkészítési változatokban. A (juh)túrós puliszka, a tejes puliszka vagy desszertként a szilvalekváros puliszka számos erdélyi magyar településen is mind a mai napig közismert és alkalomadtán fogyasztott fogás, mégis sajátos megvetés övezi, mert hajdanán a szegényebb románok eledelének számított. A román nemzetiségű, Bécsben született Victor Babes (1854-1926, bakteriológus) minden bizonnyal részben a románok nagy mennyiségű puliszkafogyasztásának köszönhette nemzetközi elismertségét. Victor Babes ugyanis azon kevesek egyike volt, aki rámutatott  a pellagra nevű hiánybetegség valós okaira.

A közvetlen összefüggést étel és egészség között – éppen a gabonák és társaik alattomos tevékenysége miatt – azonban mindig is nehéz volt levonni, így a legtöbben ma is gyanútlanul fogyasztják a puliszkát, magyar és román közösségekben egyaránt. A megfigyelést tovább nehezíthette az is, hogy régebb szezonálisan fogyasztottak nagyobb, illetve kisebb mennyiségű kukoricát, ezért sokan évről évre véletlenszerűen kigyógyulhattak a betegségből. Viszont tény, hogy a nem reformtáplálkozók körében senki nem büszke a kukoricaalapú menüjére, inkább szegénységbizonyítvány, mint érdem az, ha valakinek nem telik többre kukoricakásánál.
Az elmúlt 500 évben, amióta a kukorica elterjedt Európában, Magyarország gazdasági helyzete nagyjából mindig jobb volt, mint az erdélyi régióé, ezért a magyarországi lakosság zöme nem fanyalodott rá erre az állatoknak sem való takarmánynövényre. Ma már bizonyított tény, hogy a kukoricán nevelkedett állatok húsa sem olyan egészséges mint a kukoricamenteseké, de még mindig sokkal jobb az ilyen húst enni, mint közvetlenül a kukoricát. Véleményünk szerint az abszurditás határait súrolják azok az ajánlások, melyek szerint ne egyen senki kukoricával takarmányozott állatból származó húst, de ugyanakkor egyen nagy mennyiségben kukoricát, mert B vitamint is tartalmaz.

A puliszka kártékony mivoltát már több mint 100 éve tudjuk, még akkor is, ha egyesek igyekeznek eltekinteni Joseph Goldberger (1874-1929, a történelmi Magyarországon született, zsidó származású amerikai járványszakértő katonaorvos), valamint az előzőekben már említett Victor Babes kutatásaitól. Ők voltak ugyanis azok, akik a XIX. század végén és a XX. század elején elsőként mutattak rá arra, hogy a puliszka a pellagra (pelle agra, vagyis durva bőr) nevű kegyetlen betegségen keresztül tömegesen képes szedni az áldozatait. Ez a betegség extrém mértékű B3 vitamin (vagyis niacin) hiány kapcsán léphet fel és félelmetes tünetekkel jár, kezdetben pikkelyes vastagszarus bőrrel, majd elfeketedő nyelvvel és végül, jó pár hónap szenvedés utáni halállal.

A betegség illetve a kukorica alattomosságát jelzi az is, hogy korábban már több zseniális orvos foglalkozott a sokáig járványosnak hitt betegség megfejtésével és közülük senkinek nem sikerült kitalálnia, hogy mi okozta a pellagrát. A parasztok sem jöttek rá arra, hogy a kukorica többet árt, mint használ, de abban azért okosabbnak bizonyultak az orvosoknál, hogy a pellagra esetére azt javasolták: jól kell lakatni a megfeketedett egyéneket. Annyival azonban mégsem voltak okosabbak, hogy előírják: lehetőleg nem puliszkával kell jóllakatni a betegeket, mert ettől csak tovább fokozódnak a tünetek.

Annak ellenére, hogy a pellagra tüneteit már 1735-ben leírták Spanyolországban, a ragályosságának mítoszát csupán 1914-ben, Goldberger kísérletével sikerült valamelyest eloszlatni. Goldbergernek feltűnt ugyanis, hogy ez a ragályosnak tekintett betegség főként a harctéren, illetve a börtönökben kizárólag a fegyencek körében szedte az áldozatait, míg a velük napi kapcsolatban lévő személyzet körében nem. Goldberger amerikai börtönből választott életfogytiglanra ítélt gyilkosokat az amúgy önkéntes kísérletre és így sikerült bebizonyítania azt a megsejtését, hogy pár hónapon belül viszonylagos jóllakottság és vegyes táplálkozás mellett igenis pellagrát lehet kapni a nagy adag kukoricától.

Több forrás próbálja elhitetni azt, hogy Goldberger kizárólag kukoricát adott a raboknak, ami azonban tévedés és talán pontosan ez a félreértelmezés vezet mind mai napig a hibás étrendi ajánlásokhoz. Az önkéntes kísérleti személyek (összesen tizenegyen) a korábbi rendkívül szűk rabkosztjukhoz képest az alábbi szélesebb választékban részesültek: válogatott minőségű kukoricatermékek (kukoricakása és kukoricakenyér), extra minőségű fehérkenyér, édesburgonya, sertéshús, káposzta, amerikai kelkáposzta saláta, pecsenyeszósz, kávé, cukor, rizs illetve más gabonakása. Goldberger kutatói zsenialitása abban állt, hogy arra kötelezte a kísérleti alanyokat, hogy a kukoricakenyeret és a puliszkát felváltva minden étkezéshez elfogyasszák, míg a többi élelmiszer korlátlan mennyiségben ugyan, de opcionálisan állt a rabok rendelkezésére. Ez sejteti, hogy Goldberger - másokkal ellentétben - pontosan tudta, hogy a kukoricaalapú táplálkozás vezet biztosan a pellagra kialakulásához (a niacin hiányt viszont nem tudta kimutatni, ezt a rejtélyt később oldották meg). Tehát kísérleti körülmények között bizonyította, hogy nem csak az egyoldalú, kizárólagos kukorica evéstől lehet pellagrát kapni.

A kísérlet során Goldberger egyik lényeges megfontolása volt, hogy a kísérleti személyeket steril körülmények között tartsák. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a pellagra, mint járványos fertőzés veszélyét biztosan kizárják, és valóban a kukorica hatása kerülhessen a figyelem központjába. A kísérleti személyek körében már két hét után jelentkezett fejfájás, szédülés, étvágytalanság, a harmadik hét után pedig hét emberen kitört a pellagra első tünete (kiütések formájában). Ezzel egy időben viszont több rab is a régi, szűkösebb kosztjáért könyörgött, holott a kísérlet idején sokkal jobb élelmiszereket is ehettek, ráadásul korlátlan mennyiségben, bár igaz, cserében sok volt melléje a kukorica. A kísérletet végül leállították, mert nem kukoricával akarták a büntetés végrehajtást elérni.

Goldberger kísérletét legtöbben vagy nem ismerik vagy félreértelmezik, így például William Dufty is, aki a híres Cukor Blues című könyv szerzője. Dufty ugyan nem állt távol a helyes értelmezéstől, mert a cukorral és a finomított fehér kenyérrel hozta összefüggésbe a pellagra kialakulását, de mára már egyéb források is megerősítették, hogy főként a kukorica alapú táplálkozástól alakul ki olyan extrém B3 vitamin hiány, amely pellagrához vezet. A teljes kiőrlésű gabonák fogyasztását szorgalmazó irányzatokat alapjaiban cáfolja a kukorica esete, ugyanis a teljes kiőrlésű kukoricaliszttől is ugyanúgy pellagrát lehet kapni, mint az extra finomított liszttől. Az afrikai alultáplált bennszülöttek körében a kukorica miatti pellagrás halálesetek mostanában is hétköznapinak számítanak.

Azt hihetnénk, hogy Goldberger kísérlete nyomán a szakmai körök rövid időn belül elfogadták, hogy a kukorica alapú táplálkozás vitaminhiányt idéz elő és ez a felismerés szinte azonnal százezrek megmenekülését jelentette a hiánybetegségek különböző formáitól. Az akkori orvostudomány, illetve katonai felettesek azonban csak nehezen és nagyon megkésve hitték el a felismerés valóságát, így az amerikai hadsereg több tízezres megbetegedéseit nem is oldották meg azon nyomban. Az Egyesült Államokban több mint 100 ezren haltak meg regisztrált pellagrában 1900 és 1940 között, a valós számok pedig nyilván még nagyobbak lehettek. Hihetetlen adat, hiszen akkor már az Egyesült Államok a világ legerősebb gazdaságú állama volt. Goldberger csaknem beleőrült a szakma hitetlenkedésébe, pár évvel a kísérlete után ugyanis pellagrás emberek vérét fecskendezte magába, hogy bebizonyítsa: nem ragályos betegségről van szó. Utólag Goldbergert ötször jelölték Nobel díjra a pellagra ellen vívott harca miatt, amely csak a 30-as évek végére lett újra igazolva, de sajnos egyszer sem kapta meg a kitüntetést. Ahogy ez már lenni szokott, egyszerűen túl banálisnak tűnt a hadsereg vezetése számára az a felvetés, hogy a kukorica kiiktatása és a valamelyest kiegyensúlyozott étrend egészségesebb haderőt eredményezne. Bizonyos tekintetben persze érthető, hogy kezdetben nehéz lehetett megválni az amerikai hadsereg alapélelmiszerétől, a rendkívül olcsó kukoricától.

Goldberger kísérlete sok tekintetben szélsőségesnek tűnik, de - amint jeleztük - sikerült rámutatnia arra a ritka, élelmezési célra használt növényre, amely mellett könnyedén kialakulhat a pellagra még úgy is, hogy nem kizárólag kukoricát (hanem azzal együtt egyéb, jobb minőségű táplálékot is) fogyaszt az ember. A kísérletet elemezve elképzelhetőnek tartom azt, hogy évszázadokon keresztül azért sikerült olyan nehezen megfigyelni a puliszka anti-tápanyag jellegét, mert nem egyenes arányban vonja el a tápanyagokat, hanem exponenciálisan: minél nagyobb az elfogyasztott puliszkaadag, annál meredekebben emelkedik a szervezettől elvont tápanyagok mennyisége (míg végül sokkal több tápanyaggal leszünk szegényebbek, mint amennyit a puliszkafogyasztás egyébként indokolna). Ez magyarázat lenne arra is, hogy kis adagban miért nem okoz súlyos problémákat a kukorica fogyasztása. Számunkra viszont nemcsak az a kérdés, hogy hogyan kerülhetjük el a pellagrát, hanem sokkal inkább az, hogy mit tehetünk nap mint nap az egészségünk érdekében, illetve mi az, ami ettől eltérítene. Az a tény, hogy a puliszka csak nagy mennyiségű és gyakori fogyasztás esetén okoz súlyos egészségkárosodást, még nem indok arra, hogy kis mennyiségben és ritkán, de azért mégiscsak nyugodt szívvel fogyasszuk.

A puliszka tehát olyan élelmiszer, amely - más finomított szénhidrátokhoz hasonlóan - igazi vitaminrablóként lép fel: az emésztés során B1, B2, B3, B5 és H vitaminokat von el a szervezettől és bár maga a kukorica is tartalmaz nyomokban tápanyagokat, ezeket pont a kukorica kemény növényi rostjai miatt nem tudja a szervezetünk hasznosítani. Vagyis nem elég, hogy a kukorica alaphangon nem túl vitamindús élelmiszer és az önmaga megemésztéséhez szükséges vitaminfedezetet sem biztosítja, hanem még a más ételekből bevitt tápanyagkészletet is megdézsmálja, illetve gátolja a kukoricával együtt elfogyasztott ételekben megtalálható vitaminok és ásványi anyagok hasznosulását. A B3 vitamin felszívódását segíteni ugyan lehetséges azáltal, hogy a kukoricát mexikói módra citromlében áztatják és különféleképpen kezelik, lúgosítják, de a kukorica egyéb tápanyagokat elvonó mivolta ezáltal nem szűnik meg. Ezt a félmegoldást bizonyítja az is, hogy a kezelésen átesett kukoricát fogyasztó Mexikóban is minden évben nyilvántartásba vesznek pellagrás betegeket, sőt évente több haláleset is előfordul mind a mai napig. Erdélyben (és Romániában általában) sokan tudják azt is, hogy a puliszka komoly emésztési gondokat okoz, annak ellenére, hogy gluténmentes és rövid időre jóllakottságot biztosít. Sokaknak hasfájást, míg egyeseknek csak gyomorégést okoz, másoknak gyorsan és emésztetlenül távozik a szervezetéből vagy megpuffadnak tőle, megint mások pedig túl sokáig szenvednek a megemésztésével.

Az ember által fogyasztott termékek közül természetesen nemcsak a kukorica tekinthető tápanyagrablónak. Számos élvezeti cikk szintén tipikusan anti-tápanyag jellegű, ilyen például az alkohol, heroin, amfetamin és egyéb drogok, de a kristálycukor is ide sorolható. Az alapélelmiszerek közül pedig a gabonák tartoznak ebbe a körbe és külön említést érdemel a rizs, amelynek gyakori fogyasztásával általában pellagrát ugyan nem, de beri-beri megnevezésű (szintén halálos kimenetelű) hiánybetegséget viszont lehet kapni. A beri-beri a B1 vitamin (vagyis tiamin) akut hiányának extrém megnyilvánulása, amely közvetve idegbénulást vagy akár szívelégtelenséget okozhat. A beri-beri okára is nehezen jöttek rá csupán a XX. század első negyedében lett evidens, hogy a hántolt rizs az oka az akkut vitaminhiánynak és, hogy ez a B1 vitaminhiány. Ugyanígy a skorbut (C-vitamin hiány) is több évezredes fejtörést okozott az emberiségnek, annak ellenére, hogy okát már akkor feltárták, amikor a C-vitamint még nem is ismerték (1570-1750 között már ismerték a skorbut ellenszerét, de ekkor még nem mindenkihez jutott el a tudás). E tudatlanság alól azonban több természeti nép is kivétel volt: ők ugyan nem ismerték a vitaminokat név szerint, de az okokat igen, és pontosan tudták mit kell megenni ahhoz, hogy az ember ne kapjon hiánybetegségeket.

A földművelésre áttért nemzedékek azonban e fontos tudást végérvényesen elfelejtették. Gondoljunk például arra, hogy a hajdani román falvak szűkében voltak ugyan az élelemnek, de azért tartottak tyúkot, néha vágtak malacot, elég sok káposztát ettek, és rengeteg hagymát, ipari mennyiségű fokhagymát (mind a mai napig), tejtermékeket (különösen juhsajtot) is ettek, mégis pellagrát kaptak az elfogyasztott nagymennyiségű puliszkának köszönhetően. A fentiek alapján logikus következtetésnek tűnik, hogy a románok jobban jártak volna, ha a szűkös háztáji koszt mellett inkább az éhezést választják, mint a puliszkával való jóllakást. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de ez a konklúzió ma is sok tekintetben érvényes és fontos üzenetet hordozhat a mai ember, magyar és román számára egyaránt.

A fenti érvelés alátámasztása érdekében és tudva azt, hogy egyes alkoholos italokban is elszórtan megtalálhatóak bizonyos tápanyagok és ezek kalóriában is bővelkednek, elgondolkodhatunk azon is, hogy egy feltételezett gyenge étrend vajon alkohollal jobb, vagy anélkül. Konkrétan a sör esetében például érvelhetnénk úgy, hogy minél többet iszik meg valaki belőle nap mint nap, annál nagyobb kalóriaigényt tud fedezni és annál több B vitaminhoz juttatja a szervezetét. Tapasztalatom szerint azonban a sörfogyasztás mellett egyetlen orvos sem kardoskodik, nem vitázik senki arról, hogy naponta 8 vagy 10 sört kellene meginni ahhoz, hogy megfelelő B vitamin adagra tegyen szert az ember. Nem véletlenül: korábban már említettük, hogy az alkohol is tápanyagrabló, tehát nemcsak a bevitt sörélesztőből származó B vitamint tünteti el, hanem jóformán az aznap fogyasztott egyéb vitaminokat és ásványi anyagokat sem engedi felszívódni. Ilyen megközelítésben talán még érdekesebb feltenni magunknak azt a kérdést, hogy orvosi és egyéb szakértői körökben miért nem merül fel például a puliszka, a cukor, és a finomított lisztek anti-tápanyag jellege és miért nem intenek óva mindenkit ezek akár kis mennyiségű, de rendszeres fogyasztásától is, mint például a drogok esetében.

Az erdélyiek régóta tudhatják az öregektől, hogy a szegényebb román falvak lakóit „puliszkásoknak” nevezték és arról ismerték fel őket, hogy lényegesen alacsonyabbak voltak a jobban táplálkozó honfitársaikhoz képest. A mai napig léteznek ipari mennyiségű puliszkát fogyasztó romániai régiók, például Máramaros vidéke, ahol a férfi lakosság átlagos magassága 167-168 cm, valamelyest elmaradva az országos átlagtól (ami egyébként a sok kenyérfogyasztás miatt szintén elég alacsony, mindössze 170-172 cm több különböző mérés alapján). Igaz, ma már ritka a pellagra Romániában, de hallottunk román kosárlabda edzőt panaszkodni amiatt, hogy Románia sajnos nem Szerbia, ahol bármelyik utcasarkon találni legalább egy 195 cm fölötti fiatalembert. Nem olvastunk utána annak, hogy Szerbiában milyen koszton élnek a fiatalok, de tény, hogy a szerb nemzet neveli ma a világ legmagasabb férfiait (186 cm az átlagos magasság), valamint az sem véletlen, hogy ennyire alacsonyak a puliszkaevők, hiszen tápanyagok híján nehéz erős és magas férfiakkal büszkélkedni. A magasság – akárcsak a fogak épsége (lásd itt) - ugyan pusztán hiúsági kérdésnek tűnhet sokak számára, de ők elgondolkodhatnak esetleg azon is, hogy a mélynövés mellett milyen vitaminhiánya lehet egy máramarosi férfinak, még ha nem is a halálos hiánybetegségek egyike áll fenn. Az is valószínű, hogy a máramarosi férfiak a nagymértékű puliszkaevés mellett soha nem fognak versenyezni a norvég, görög, vagy japán férfiak várható élettartamával.

Véleményünk szerint a hiánybetegségeket egészen másként kellene értelmezni, mint ahogy ezt ma sokan teszik. A fentiekből kitűnik ugyanis, hogy a szervezet hiányállapota nem csupán attól alakulhat ki, hogy valamely alapvető tápanyagot nem biztosítunk a táplálkozás során, hanem attól is, ha rendszeresen fogyasztunk valami olyant, ami a szervezettől elvonja (vagy más módon nem teszi számára elérhetővé) a vitaminokat és ásványi anyagokat. A kettő együtt pedig (vagyis általánosan alacsony tápanyagbevitel és tápanyagrabló élelmiszerek rendszeres fogyasztása) jó eséllyel állandósult hiányállapothoz vezet, ami a szervezetünk kiszipolyozását, betegségekre való fogékonyságot, illetve konkrét megbetegedést eredményezhet. Éppen ezért rendkívül felelőtlenek azok az irányzatok és ajánlások, amelyek a kukoricában megtalálható tápanyagokra, valamint gluténmentességre hivatkozva ajánlják a kukoricatermékeket. A cikk üzenete tehát a mai olvasó számára röviden így foglalható össze: a kukorica alattomos termény, amely nagy mennyiségben pellagrát okozhat, rendszeresen fogyasztva pedig vitaminhiányt, emésztési- és tápanyag hasznosítási gondokat. Ezért, ha kedves az egészséged, inkább kerüld kis mennyiségben is.

Köszönöm, hogy velem gondolkozol:
Paleo Toll

9 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a bejegyzés, hiánypótlónak tartom.
    Csak annyi megjegyzést tennék (talán szőrszál hasogatás), hogy a beri beri és vitaminhiány közötti kapcsolatot már a XX. század elején ismerték (ennek kapcsán alkották a vitamin szót is) és 1936-ban nevezték meg okként név szerint a B1 vitamint. Ez inkább a XX. század eleje, mint közepe.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a hasznos összefoglalást.
    Egyébként a kukoricán nevelt állatok húsa, illetve annak beltartalmi értékei, illetve értéktelensége, sőt veszélyessége is megérne egy nagyon hasonló misét ...

    VálaszTörlés
  3. Kedves Alexandra és Zsu,

    Köszönjük az elismerő szavakat.

    Egy fél mondattal kiegészítettem a beri-beris részt,
    Valóban már 1880-től intenzíven nyomozták a beri-beri okait a japán katonaorvosok és sokan mások
    egészen 1937-ig. Legyen a XX. század első negyede, mert akkor már megfejtették
    a rejtély nagy részét és kicsit később kötötték össze a B1-vitaminnal, ahogyan akkor kissé megkésve további pár
    százezer ember halála után elfogadták a Goldberger-féle pellagra okot is.

    Köszönöm az építő észrevételt.

    Paleo Toll

    VálaszTörlés
  4. Ami leginkább meghökkentő, az az orvosok, tudósemberek hozzáállása. Én - bár nem ilyen körökben mozgok -, de a közéletet szerintem az átlagosnál jobban ismerem, mégsem hallok a vitáról, a témáról, márpedig Szendi úr felvetette a problémát.

    Egyébként, szerintem a mexikóiak is kifejezetten alacsonyak (számtalan foci- és boxmeccs mondatja ezt). Ennek egyik komoly oka (amennyiben így van) itt lehet a posztban.

    VálaszTörlés
  5. Olvasmányaim és megfigyeléseim szerint a finomított szénhidrátok masszív fogyasztása szinte mindenhol alacsony népességet eredményez, ugyanazon nemzeten belül is, vagy ha nem, akkor nem elég masszív a napi gabonabevitel. Még 10-15 centis különbségek is megjelenhetnek ugyanazon genetikával rendelkezők között is. Ezt persze nagy mintavétellel és a populáció átlagolásának eredményét kell nézni. Persze ritka kivétel mindig előfordulhat, lehet, hogy lesz olyan olvasó is, aki azzal fog dicsekedni, hogy mindennap fél kiló puliszkát eszik és mégis 195 centi, de ez az eset csak tovább erősíti a szabályt és lehet, hogy epigenetikusan előbb-utóbb az ő utódjainál is megjelenik az egyre kisebb testmagasság, amennyiben ők is fél kilónyit esznek naponta. A magas nemzetek, illetve törzsek a hús-zöldség/gyümölcs + vitamin és táplálékkiegészítők kombinációtól lehetnek, valamint hús/vér ivás - tej párosítás (pl. a maszáj törzsek 189 centije, de nekik ennél jóval alacsonyabb populációik is vannak a szárazabb vidékeken). Ez utóbbi, mármint a tej viszont nem paleo és a tejnek köszönhető növekedést a gabonák elhagyásával kellene elérni, mert más nem kívánt dolgok is burjánozhatnak a tej növekedési hormonjainak köszönhetően.

    Paleo Toll

    VálaszTörlés
  6. Tegnap óta paleozom. Egyelőre még nagyon rossz kapkodásnál tartok. A reggeli sikerült összeállítanom, az ebédek is nagyjából összejönnek, a vacsora inkább gyümölcs lesz, de remélhetőleg majd kialakul. A cikk viszont nagyon megrémített. A polenta ott vár a konyhában, gondoltam ma puliszkát készítek magamnak, de ez kilőve. Ami megrémít az a tudatlanságom mellyel eddig az ételallergiás gyermekem etettem. Rengeteg rizs! és sokszor B vitaminhiányos. Tudom hogy neki jobb lenne a tejtermékek teljes elhagyása, de a napi 2 csésze kecsketejet nem akarom egyelőre elhagyni, mert nem tudom hogyan pótolnám a hiányát. Az étkezése megér egy misét, nem akarom itt azzal tölteni a sorokat, de nagyon köszönöm a cikket, alig várom tovább olvashassalak benneteket! Egy földitek.

    VálaszTörlés
  7. A hangsúly az egyoldalú, és kizárólagos táplálkozáson van !!!

    http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/pellagra/314

    http://www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_es_gasztronomia/cikkek/kukoricazzunk_egeszsegunkert/20120711182214

    VálaszTörlés
  8. Ez borzasztó, egyik nap arról olvasunk együnk puliszkát, mert jó erre, arra - most meg a fenti cikk. Hihetetlen, hogy minden nap megjelenik valami egy ételről hogy szuper, másnap már azt, hogy mérgező - ki a franc tudja eldönteni, hogy melyik az igaz??? Egyébként hol van ma már egészséges étel? az egyik génkezelt, a másik savas-esőn nő, a harmadikat mérgezik, a negyediknek valamelyik állat mérgező részét tartják.... szörnyű

    VálaszTörlés
  9. Csak egy kérdésem lenne a nagy okos kitalálóhoz :Mi a magyarázata annak hogy a levélben leírtak szerint mérgező kukoricával táplált beszéljünk most állatokról soha nem voltak káros hatással az emberekre ,abban az időben nem volt annyi a rákbeteg -gyomor problémákban szenvedő ember .Nem a puliszkán nőttem fel de nagyon sokat ettem mert még a mai napig is szeretem úgy tejjel mint túróson pláne ha jó juhtúróval volt le rételve lila hagymával ,való igaz hogy a disznóknak ,nem beszélve a szárnyasoknak főtt krumplival jobban mondva pityókával volt összegyúrva na akkor finom volt a húsa de még a tojás is érdekes hogy a gyerekeinknek nem lett különösebb problémája csak az hogy jól lakott.Székely emberek hetekre kiköltöztek az erdőre kaszáláskor nem volt kemence hogy kenyeret süssön de egy jó adag túrós puliszkától akár délig is húzta a kaszát és nem lett semmi baja,nem csak a szegény emberek eledele volt ,megeszem azt még ma is szívesebben mint akármit,ezekből a túlreklámozott tudományos táplálkozásra buzdító mmérgeket PL.naponta hallani hogy visszahívták a polcokról hogy nem az van benne amit írnak rajta hogy egyes adalékok rákkeltő hatásúak érdekes akkor nem volt ilyen tudományos táplálkozás mégis nagyapáink nagyanyáink 80-90-évet éltek és nagyon keményen dolgoztak 3-4-5-gyereket is felneveltek ettek biza sok puliszkát is és még is kemény munkabíró szorgalmas Székelylegények lettek vagy Lányok azt sem tudták hogy betegek robbantak ki az egészségtől.Nem vagyok szegény de gazdag sem mondhat bárki bármit ma is megeszem és ameddig élek remélem még egy pár évig meg is fogom enni ha megkívánom egy nap kétszer is.

    VálaszTörlés