2011. november 6., vasárnap

A paleolit étrend mint fajspecifikus étrend


A paleolit étrend egészséges természetét azzal lehet a legjobban alátámasztani, ha felismerjük, hogy minden élőlény fajspecifikusan táplálkozik.
Minden állat a genetikai programjának megfelelően igyekszik táplálékot gyűjteni, ösztönösen tudva, hogy mi a számára legmegfelelőbb tápanyag. 
Éppen ezért az oroszlán – zebra hiányában - nem kezd el legelni, a Thomson-gazella pedig szárazság idején sem kezd gepárdra vadászni, nem csupán azért mert ennek a vadászatnak kétes kimenetele lenne, hanem főleg azért, mert ösztönösen tudja, hogy nem képes megemészteni a gepárdhúst.
A fajspecifikus táplálkozásnak egyéb összetevői is vannak. Ugyancsak szélsőséges példával élve mondjuk kitalálhatnánk, hogy a fogyatkozó vadállomány miatt megmentjük az oroszlánokat, de – sajnos - a rendelkezésre álló élelemforrások szűkössége miatt új étrendet vagyunk kénytelenek alkalmazni. A vicc kedvéért próbálkozhatnánk például joghurtos kukoricakásával (puliszkával) vagy egyéb tetszőleges, az oroszlán jól bevált étrendjétől eltérő összetevőkkel, egészen biztosan nem járnánk sikerrel (még teljes kiőrlésű gabonák bevonásával sem). Megeshet, hogy intravénásan az oroszlán kénytelen lenne elfogadni az új kosztot ideig óráig, de minden bizonnyal kezdettől fogva készülhetnénk a kísérleti alanyunk gyors kimúlására. Sőt, ezt megelőzően vélhetően korán elbúcsúzna a fogaitól, netán körmeitől is. A viccet félretéve, nyilvánvaló, hogy valamikor az ember is rendelkezett a fajspecifikus táplálkozás érzékével vagy képességével, de az értelmünkkel ezt fokozatosan felülbíráltuk.

A paleo étrend keretei között személyre szabottan nyilván lehetnek és vannak is eltérések aszerint, hogy adott élethelyzetben kinek milyen arányban kell húst, zsírt, zöldséget és gyümölcsöt, illetve olajos magvakat fogyasztania, de félrevezető lehet, ha a tények megkerülésével kizárólag éhségérzetünkre és sóvárgásainkra hallgatnánk. Tapasztalatom szerint az emberek szeretik azt hinni, hogy képesek hallgatni a testük jelzéseire, illetve, hogy nekik személy szerint jó és ártalmatlan például a gabona, hiszen – ha vannak is kisebb-nagyobb egészségügyi panaszaik – ezeket szinte soha nem hozzák összefüggésbe az elfogyasztott élelmiszerekkel. Az ösztöneinkre, a belső hangra nagyon fontos odafigyelni, de a táplálkozás terén alkalmazott struccpolitika („azt eszem, amit éppen megkívánok”) sokszor megtévesztő lehet. A kívánósság jó eséllyel valós nélkülözést takar, a kérdés csupán az, hogy képesek vagyunk-e ma helyesen megfejteni a szervezetünk jelzéseit és igazából enyhíteni a tápanyaghiányt. A civilizált emberiség ugyanis már 10-15 ezer évvel ezelőtt elveszítette a legminimálisabb érzékét is arra, hogy a táplálékát helyesen válassza meg. A modern európai és fejlett világ embere azt eszi meg, amitől az elkövetkezendő három napban nem hal meg, illetve ami aránylag megtölti a gyomrát. És amikor megkíván egy bizonyos élelmiszert, szentül meg van győződve arról, hogy teste remekül ráérzett a hiányra, szellemi tudatossága (amellyel ezt a hiányt megfejti) pedig egyre kifinomultabb. Tehát míg a hiányérzet vélhetően valós, ennek legtöbbször semmi köze nincs a megkívánt élelmiszer ásványi anyag- vagy éppen vitamintartalmához. A modern ember a tápanyaghiány jeleit csupán akkor kezdi felismerni és okait kutatni, ha a fogai már kihulltak a skorbuttól, vagy a nyelve megfeketedett a pellagrától. Ezért aztán sok jót senki ne várjon az eltompult élelmezési ösztöneitől.

A paleolit étrend egészséges mivolta nem hit kérdése. Tehát nem azért válik be a gyakorlatban, mert „hiszünk benne” és ezáltal megvalósítjuk, létrehozzuk az elvárásainkat. A szellem teremtő ereje kétségtelen, de a bevitt mikro- és makrotápanyagok tekintetében nem értelmezhető. Csupán azért, mert egyesek buzgón hirdetik a gabonafélék egészségre gyakorolt remek hatásait, a kenyerek, tészták és effélék még nem válnak valóban egészséges táplálékokká. Az viszont már tényleg lehet hit kérdése, hogy ha „hiszünk” a paleolit diétában, vagyis meggyőzőnek tartjuk az alapfeltevéseit, akkor könnyebben betartjuk a szabályait.

Az eredeti paleolit étrendet több millió éves gyakorlat támasztja alá, számtalan generáció „(élelem)kutatása” áll mögötte, több ezer, egymástól elszigetelt társadalmi csoport és rassz kapcsán. A kérdés számunkra tehát inkább az, hogy milyen módon tudunk ma a legközelebb kerülni az évmilliókon keresztül bevált táplálkozáshoz. Mit fogyaszthatunk a mai kínálatból, hogy többet használjunk, mint ártsunk a szervezetünknek? Mivel egészíthetjük ki a mai ételeinket úgy, hogy közelebb férkőzzünk az egykor tápanyag dús étrendhez? Mostanra több forrásból tudjuk, hogy a gabonák egyértelműen többet ártanak, mint használnak, az egyetlen érv mellettük az olcsóságuk. A paleolit étrend Szendi Gábor szerint viszont nem nyújt védelmet a rák ellen, hanem abban rejlik a nagyszerűsége, hogy nem okoz rákot semmilyen összetevője. Ma már kezd egyre világosabbá válni, hogy a gyümölcsök és zöldségek állítólagos rákvédő természete csupán abból tevődik össze, hogy a sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztó egyén kevesebb gabonát eszik cserébe. Gondoljunk arra, hogy például a szőlő mennyire nem nyújt védelmet a cukorbetegség ellen, pedig rengeteg antioxidánst és vitamint tartalmaz. A természeti népek titka abban rejlik, vagyis a civilizációs betegségeket azáltal kerülik/kerülték el, hogy esélyük sincs megbetegítő ételeket fogyasztani, nem pedig azért mert étrendjük valamely komponense védené őket a rák ellen.

Keresve, kutatva a paleo dietétikai elméletének esetleges hiányosságait, talán a tejtermékek teljes mellőzése lehetne a gyenge láncszem, az is a kalciumpótlás nehézsége miatt. Habár úgy tűnik, emiatt sem érdemes túlságosan aggódni: az ősemberek és a bennszülöttek tejtermékek nélkül sem szenvedtek kalciumhiányt. Bármilyen meglepő, az ősembereknek több millió éven keresztül egyetlen lyukas foguk sem volt, pedig nem fejtek kafferbivalyt és az eszkimóknak sem volt gondjuk a fogszuvasodással, pedig soha nem láttak tehenet. Ma már számos irodalmi forrásból kiderül, hogy a tejjel rengeteg probléma van, a kalciumot máshonnan kell a szervezet rendelkezésére bocsátani, valamint fontosabb a szervezet kalcium egyensúlya, mint magának a kalciumnak a napi szinten, nagy mennyiségben történő pótlása. Elvileg, ha megfelelően válogatjuk össze a paleolit élelmiszereket, nem lehet gond a kalcium egyensúllyal, bár ez persze rengeteg odafigyelést igényel. Biztos, ami biztos, mi azért kalciumpótlás ürügyén is fogyasztunk kemény sajtokat, valamint mákot és mákolajat.

A mai nyugati és kelet-európai elhízási tendenciát az orvostudomány leegyszerűsítve kezeli: ne fogyasszál annyi kalóriát, mozogj többet, ha pedig esetleg beteg lennél, szedd be ezt meg ezt a gyógyszert. Ez a megközelítés alapjaiban téves, ugyanis az emberi szervezet ennél összetettebb és érzékenyebb egyensúllyal rendelkezik. Például képes úgy gazdálkodni, hogy ha megfelelő táplálékot (finomított szénhidrátoktól menteset) vesz magához az ember, akár pár száz többlet kilokalória sem okozhat elhízást, hiszen a szervezet úgy van kitalálva, hogy a többlet ne feltétlenül testzsírként raktározódjon el. A fajspecifikus, vagyis helyes étrend tehát fontosabb, mint a bevitt kalóriamennyiség, a genetika és a sport. Mivel még száz ével ezelőtt is kevesebb finomított szénhidrátot fogyasztottak dédszüleink, mint mi, kocogás és edzőterem nélkül is egy százalék alatt volt az elhízottak aránya. Pedig akkor is volt, aki ülőmunkát végzett, nem mindenki a kaszálókon delelt. Helyes étrend (az ember esetében a paleolit étrend) mellett a többletkalóriát okosan használja fel a szervezet: a többletmennyiséget akár izomépítésre, szervregenerációra, sejtépítésre vagy egyéb, az adott élethelyzetben éppen szükségesnek ítélt anyagcserés folyamatra fordíthatja.

Számtalanszor hallhatjuk azt, hogy valaki nem eszik komoly kalóriamennyiségeket, mégis elhízik vagy képtelen lefogyni. Ha viszont alaposabban megvizsgálnánk az illető étrendjét, rögtön kiderülne, hogy bár kalória tekintetében megfelel az előírásoknak, a finomított szénhidrátok magas aránya miatt a súlyfölösleg óhatatlanul gyarapodik. Hiába fogyaszt valaki a testsúlyának és a nemének megfelelően például csupán 2000 kilokalóriát, ha ennek nagy része liszt és cukor (ami előbb utóbb mindenképp elhízáshoz vezet), míg ugyanezt a kalóriamennyiséget húsból és zöldségből fogyasztva szavatoltan vékony és izmos marad az ember. Ezen kívül az is egyértelmű, hogy a paleolit étrend magas minőségű fehérjéi miatt alacsonyabb kalóriából biztosít jóllakottság érzést, mint a vegyes étrend és ezáltal megszünteti a fölösleges nyugati típusú nassolást. Tehát a titok a fajspecifikus táplálkozásban rejlik és nyugodtan kijelenthetjük: az elkövetkező 50-100 ezer évben az emberi fajnak, amennyiben egészségesen akar élni, a finomított szénhidrát semmilyen formában nem lesz megfelelő.

Köszönjük, hogy velünk gondolkozol:

Paleo Toll

5 megjegyzés:

  1. Sziasztok! Rajtatok kívül van még egy baráti család, akik paleóznak, s ott megszűnt egy nagyon zavaró allergia, meg kilók is tűntek el. Én egyelőre csak barátkozok a gondolattal, s úgy tűnik túl sok olyan kaja van, amiről nehezen tudnék lemondani. Nem is sorolom, mert azt gondolnátok, hogy provokálni jöttem ide! :)

    Igen, ez a kalóriásdi sokakat összezavar (engem csak azért nem, mert nem figyeltem erre:). Valóban ezerszer látom, hogy nem csak azon múlik a fogyás. Itt ez egy észszerű magyarázat.

    Megpróbáltam végigolvasni a blogot, de lehet, hogy elkerülte a figyelmem: Ti valami miatt (betegség, ismerősök, barátok tapasztalatai,...) fogtatok neki ennek az életmódnak?

    VálaszTörlés
  2. Sok sikert a bloghoz, a bébihez, mindenhez! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Zsoit,
    Köszönjük az érdeklődésedet és a jókívánságaidat.
    Minket főleg a gyermekvárás közben kezdett foglalkoztatni az a téma, hogy melyik lehet a legideálisabb étrend a kismamáknak és a születendő gyermekünknek. Azelőtt már 6-8 évvel megkezdtük az általánosan ismert, relatív egészséges étrendet, de az a húsok visszafogásával és a teljes kiőrlésű gabonaadagok növelésével indult. Annyi szerencsénk volt, hogy párhuzamosan nagyobb zöldségadagok és gyümölcsadagokat kezdtünk fogyasztani, innen Szendi Gábor hatására a paleolit étrend már csak egy lépés volt, kidobtuk egy hét alatt az összes gabona termékünket a kamrából, majd egy évre rá a tejet is mellőztük.


    Üdv. A Paleo Család

    VálaszTörlés
  4. ,,párhuzamosan nagyobb zöldségadagok és gyümölcsadagokat kezdtünk fogyasztani" Igen, tegnap voltam az említett családnál, s anyu említette, hogy a kenyér, meg miegymás elhagyásával mennyivel több gyümölcsöt, zöldséget ,,kell" enni!

    Elsőre ezt olvastam: ,,kidobtuk egy hét alatt az összes babona termékünket a karmából" :)))

    (barátaim említették, hogy Berlinben már működik egy paleo-étterem)

    VálaszTörlés
  5. Szia Zsoit,

    Nekünk nem volt semmilyen látványos gyógyulásunk. Igaz nehéz is lett volna, hiszen senkinek sem volt semmilyen baja a családban. Az emésztésünk viszont sokat javult, valamint az arcbőrünk is sokat tisztult.

    Üdv. A Paleo Család

    VálaszTörlés