Só és agyag az étrendünkben

Amikor a paleolit étrend kritikája kerül szóba, mindig elcsodálkozom azon, hogy bírálói a hús hússal való fogyasztására egyszerűsítik ezt az étkezési szemléletet. Nem csupán arra reagálok érzékenyen, hogy nyitottság, vagy legalábbis elfogadás helyett a leggyakrabban valamiféle megvetést tapasztalok az egyéni táplálkozási döntéseimet illetően, hanem azon is meglepődöm, hogy a legtöbben milyen könnyedén utasítanak el olyan ötleteket, amelyek bárki számára hasznosak lehetnek. Akár attól függetlenül is, hogy az illető mi mindent hajlandó lenyelni „élelem” gyanánt.

Azok az étkezési és életviteli praktikák, amelyek összefüggésben állnak a paleolit étrenddel, alapvetően nem a modern dietetikusok (vagy a paleo táplálkozás iránt érdeklődők) kitalációi, hanem újrafelfedezések: olyan ötletek, amelyeket régóta ismer az emberiség, csak mára esetleg feledésbe merültek. Ezúttal olyan mindennapos étkezési szokásainkat osztjuk meg Veletek, amelyeket most már évek óta alkalmazunk, és - így utólag meggondolva - a paleolit étrenddel is összhangban vannak. Akinek tetszik, fogja és vigye.

Kristálysó

A sós vizes folyamatos ivókúra már jó ideje hozzátartozik a kora reggelekhez. És amióta gyermeket nevelünk, egészen személyre szabott módokat is találtunk arra, hogy hogyan tudjuk más tekintetben is hatékonyan felhasználni az otthon állandóan rendelkezésre álló telített sóoldatot. Lurkó fiúnkon sokszor csodálkoznak a bölcsődében, hogy milyen keveset betegeskedik. Pedig – tapasztalatunk szerint – őt sem kerülik el a fertőzések, hanem inkább arról lehet szó, hogy az anyatejes-paleo étrendje mellett erősen fejlődik az immunrendszere (ezért a betegségek gyorsabb lefolyásúak és kevésbé viselik őt meg, ritkán kell otthon maradnia), illetve a só az ő esetében különösen jól bevált a gyógyulás elősegítésében. Mi tehát a következő (semmiképp sem kimerítő) módokon használjuk a finomítatlan himalájai sót:

Ivókúrához: a teljes (26 %-os) Himalája kristálysó oldatból egy kiskanálnyit teszünk a tiszta vízzel töltött pohárba, és ezt éhgyomorra fogyasztjuk reggelente. Mivel elhittük (és nem bántuk meg) mindazt, amit sok helyen leírnak a sós ivókúráról - vagyis, hogy nem a mennyiség, hanem a rendszeresség és a kristálysó minősége a fontos a pozitív hatás eléréséhez - naponta fogyasztjuk. Lurkó különösen lelkes a sós víztől.

Étkezéshez, főzéshez: nem csupán az ízek fokozásához, hanem ásványi-anyag pótláshoz is alkalmas, ugyanis tiszta, nem tartalmaz adalékanyagokat és nem távolították el belőle a tengervízre jellemző nyomelemeket sem, így természetes formában tartalmaz 84 féle ásványi anyagot és nyomelemet, köztük jódot is.

Inhaláláshoz: Lurkó első hurutos felsőlégúti megbetegedése kapcsán szereztünk be egy hordozható, kompakt inhalátort, ami a késő ősztől késő tavaszig tartó időszakban ritkán kerül vissza a szekrényben fenntartott helyére. Téli időszakban mi felnőttek is rendszeresen inhalálunk hígított sóoldattal, megbetegedés esetén naponta akár többször is. Télen soha, sehova nem indulunk el az inhalátor (és sóoldatot tartalmazó üvegcsék) nélkül.

Orr- és szájüregöblítéshez: a sós vizes gargarizálás, illetve az otthon elkészített sós orrcsepp sokszor fordított már vissza felső légúti megbetegedést vagy enyhítette a fertőzés erejét a családunkban. Sós orrcsepp nélkül nemcsak télen, de nyáron sem indulunk el sehova.

Sok minden máshoz, kevésbé rendszeresen: például sófürdőhöz, arclemosáshoz, fertőtlenítéshez is.

A himalájai és parajdi kristálysó tulajdonságairól, illetve felhasználási lehetőségeiről bőségesen található olvasnivaló az interneten (például itt), ezért erről nem is írok részletesebben. Egy-két felhasználói javaslat azonban fontos lehet: ha ízesítéshez használjuk, a sót lehetőleg ne főzzük, hanem - akárcsak a fűszereket - utólagosan adjuk hozzá az ételünkhöz (így az íze és a kristályforma is megmarad). Továbbá mind a só, mind pedig az alábbiakban szóba kerülő agyag tekintetében azt ajánlják, hogy fém eszközzel ne érintsük. Kizárólag fa, üveg, papír, esetleg műanyag tárolók és evőeszközök jöhetnek szóba a finomítatlan só és agyag használata során.

Agyag

Bár az agyag hétköznapi felhasználása egyre inkább feledésbe merült, számos felhasználási módja maradt ránk ősidők óta. Használata egyszerű, nem igényel különösebb felszerelést vagy előkészületet, és hatékony. Több forrás számol be antiszeptikus, energetizáló, méregtelenítő, és ásványi anyag pótló hatásáról. Más fertőzésmegelőző és semlegesítő szerekhez képest állítólag abban bizonyul jobbnak, hogy ott fejti ki erejét, ahol erre a szervezetnek valóban szüksége van — megkímélve ezzel az egészséges sejteket. A steril agyagot egyedülálló méregtelenítőként tartják számon, használata kivonja, majd elnyeli a szervezetben lévő káros lerakódásokat, ugyanakkor olyan ásványi anyagokat juttat be, amelyekre szükség van az egészség megtartásához vagy visszaszerzéséhez.

A fogyasztásra alkalmas agyagot saját kezűleg előállítani számomra jelenleg túl nagy kihívás lenne (ezért inkább előre csomagoltan, felhasználásra készen vásárolom), de talán kerül valaki, aki szívesen próbálkozna ilyesmivel. Bernád Ilona (marosvásárhelyi természetgyógyász, néprajzi szakértő) szerint a begyűjtött agyagot nyáron a napon vagy télen a szobában érdemes megszárítani, napon vagy sütőben fertőtleníteni, majd megszitálni, hogy a növényi részt eltávolíthassuk. Az agyag fogyasztásával kapcsolatosan Bernád Ilona a következőket ajánlja: morzsoljuk össze, este egy pohár tiszta vízbe késhegynyit tegyünk belőle, kavarjuk fel, majd reggel igyuk le róla a vizet, második-harmadik este ismételjük meg ugyanígy, majd negyedik nap reggel már kavarjuk fel, és úgy igyuk. Így folytassuk a kúrát öt-hat napig, majd növeljük az adagot egy kiskanál mennyiségre - egy hónapig, aztán következhet egy hét szünet. Lehet három hónapig is folytatni, azután tartsunk egy hónap szünetet. Külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazható, hasznos lehet csontritkulás, csontrepedés, hajhullás, emésztőszervi, anyagcsere-, ízületi betegségek, porckopás, darázscsípés, vagy akár kelés esetén, és számtalan más helyzetben is. Az interneten az agyagról magyar nyelven bővebben a Lava Natura honlapján, itt is olvashattok.

Hitetlenkedőknek pedig újra figyelmükbe ajánljuk Weston A. Price munkásságát, bár ezúttal nem a fogakkal kapcsolatos megfigyeléseit, hanem a bennszülött törzsek agyagfogyasztási szokásairól szóló leírását. A Könyvek között hivatkozott munkájában (annak is a 15. fejezetében, amely a primitív és korszerűsített étrendek jellegzetességeit taglalja), Price arról szolgáltat pontos adatokat, hogy számos primitívnek mondott törzs körében az emésztőszervek komoly zavarait előzték meg és gyógyították agyagfogyasztással. Price kiemeli, hogy az Andok vidékén, Afrika közepén, és az Ausztráliában élő bennszülöttek „hátizsákjákban”, amelybe – előzetes engedélyükkel – Price betekintést nyert, mindig megtalálható az agyag valamilyen formája (jellegzetesen agyaggolyók). Price megfigyelései szerint a bennszülöttek vízben feloldott kevés agyagos mártogatóba merítették az ételfalatokat azzal a magyarázattal, hogy a gyomor betegségeit megelőzzék.

Más kutatók is felfedezték az agyagevést különböző kőkorszaki népeknél. Mikluho Makláj például Pápua Új-Guinea körüli szigeteken (az Admiralitás-szigeteken) figyelte meg, hogy a vörösagyagot csemegeként fogyasztják a bennszülöttek. 1877-ben meg is fejtette az agyag fő hatóanyagait, és kémiai laborelemzést követően tanulmányt írt az agyag magas ásványianyag tartalmáról.

Az agyag felhasználását egyébként a modern tudomány is egyre inkább előtérbe helyezi, és a természeti alkotóelemekre épülő tudományos gyógyászati ágazatot ma „medical geology” megnevezéssel illetik. Ez a tudomány az agyag adszorbáló képességével, vagyis azzal a tulajdonságával, hogy képes megkötni a vírusokat, baktériumokat, mérgeket, antibiotikumokat (és egyebeket), hozza összefüggésbe az agyagnak már ősidők óta tulajdonított gyógyító-, illetve egészség-megőrző szerepet. Mindez számunkra elég indok arra, hogy a hétköznapjaink részévé tegyük az agyafogyasztást, és egy-két hónapos szüneteket leszámítva újra és újra beépítsük az étrendünkbe.

Köszönöm, hogy olvastok!

Bogyó