Télen a természetben

Az elhúzódó reggeli sötétség, a rövid nappalok, a kopár tájak, no meg a hideg szinte teljesen elfojtanak bennünk minden vágyat arra, hogy télen is élvezzük a szívet-lelket élénkítő természetjáró sétákat.

Számunkra az év végi szabadság, különösen ha Erdélyben töltjük az ünnepeket, olyan szabadtéri élményeket is tartogat, amelyekre külön készülünk.

Ezúttal külön hátizsákba pakoltam a túrázó bakancsokat, kesztyűket, sapkákat, hogy csak akkor kerüljenek elő, amikor Karácsony után kivonulunk a gyímesi házunkhoz és a hétköznapi nagyvárosi életvitelünket meghazudtolva puritán falusi életre rendezkedünk be egy pár nap erejéig. Nem a Gyímesekből származunk ugyan, de rabul ejtett minket a hely minden bája, így télen-nyáron több napot szeretünk itt eltölteni.

Minden bizonnyal csodabogárnak számítunk a faluban, bár kivételesen nem az étkezési szokásaink miatt. A falubeliek ugyanis nem sejtik, hogy nem fogyasztjuk a kemencében sült, ropogós házi kenyeret (na jó, egy friss kenyérsarkat ezúttal mégis megettem - egyszerűen ellenállhatatlan volt), a nehéz munkával megtermesztett burgonyát vagy a gabonalisztes, cukros házi süteményeket. Azt minden esetre furcsán nézik, hogy reggelente nagy hátizsákokkal (fényképezőgépekkel, távcsövekkel, harapnivalóval megpakolva) hátramegyünk az istállókon túlra és eltűnünk a domboldalon. A helybeliek csak akkor mennek ki „az oldalba”, ha valamilyen munkájuk van: kaszálni kell vagy esetleg behordani az istállóba a szénát télire. De télen, amikor végre nincs munka a mezőn és lehet élvezni a ház melegét, értetlenül kérdik tőlünk, hogy mi mégis mit csinálunk ott kint.A válasz olyan egyszerű, hogy szemmel láthatóan nem is nagyon akarják nekünk elhinni: szeretünk ott kint sétálni, belemerülni a természet megnyilvánulásaiba, illetve még ennél is jobban szeretünk elmélyülten beszélgetni az élet dolgairól. Különösen, hogy ilyen környezetben olyan tisztán fogalmazódnak meg és törnek felszínre a minket legbelül foglalkoztató gondolatok. Szeretjük továbbá megfigyelni a különböző madarakat, illetve télen az őzek is közelebb merészkednek a falu határáhozSzükségeltetik némi türelem és kitartás, hogy az ember a közelükbe lopózzon, de lehet látni ilyenkor különféle cinegéket, rigókat, fakopáncsokat, ritkábban süvöltőt és fenyőszajkót, hidegebb teleken pedig még a madarászati csemegének számító csonttollú madarak is idáig vonulnak Szibériából. Innen visszapillantva régmúltnak tűnnek a pár évvel ezelőtti hangos szilveszteri mulatságok, pedig akkor azok nagyon fontosak voltak. Az utóbbi években, különösen Lurkót várva és vele együtt, nagy megkönnyebbülés eltekinteni a látványos megoldásoktól és saját magunkra, illetve a minket körülvevő egészen egyszerű dolgokra figyelni. Jó volt ilyen békében elengedni az elmúlt évet és felkészülni az új év által tartogatott változásokra. Hálás szívvel gondolunk mindenkire (különösen a családtagjainkra), akikkel boldog perceket töltöttünk együtt a téli ünnepek alatt.

Békés, boldog új évet kívánok szeretettel:

Bogyó